2024-11-14
132 találati eredmények: B. Tomos Hajnal
B. Tomos Hajnal: LEPKESZÁRNYÚ OLVASAT
Mintha már mindent
kinyomtatott volna az emlékezet,
hosszú őszi estéken,
ha már csitult az utcazaj
s a nap kiürült arénáján
lemerültek a reflektorok,
felütöd a lepkeszárny-borítót,
lehunyt szemed gyertyafényénél
ellapozol mondjuk
a kétszázkettedik oldalra
s má...
B. Tomos Hajnal: KÖRMONDAT
Úgy érzem,
ablakot ácsolok
egy nemlétező házhoz
és a hiányzó kép
keretét enyvezem
most, hogy olyan világ
portréját festem,
melynek színeit
nem én kevertem.
***
B. Tomos Hajnal csángó magyar újságíró, költő különleges és értékes verseket, hangulatos rövid prózá...
B. Tomos Hajnal: EGYENSÚLY
Egy gyerek játszik
a vízparton mögöttem:
színes kavicsokkal dobálja
szívemet,
ettől lesznek nyomaim
egyre mélyebbek -
előttem vén halad,
mintha testtelen,
csak ezüsthaja sziporkázik,
- nevemet betűző csillag -
Nyugtalanul alszom,
fel-felriadva körülnézek,
neho...
B. Tomos Hajnal: VALAKI ÉNEKEL
Valaki énekel
a félig nyitott ablak mögött –
nem férfi sem nő,
csak hang,
egy elengedett óhaj –
csapong, mint fakó madár,
ha nyitva felejtik
a kalic ajtaját
s még nem érti
a távolság kényszerét.
Mintha titkolt inger,
elfojtott szomjúság visítana,
valaki énekel...
B. Tomos Hajnal: Újra együtt, avagy történet az egyetemes nyelvről
Virágpompás lugasunkban üljük körül a tizenkét személyes asztalt, no meg a nagy tálcákon illatozó rostélyost. Mintha mindünk egyszerre szeretne válaszolni az ilyenkor szokásos “namiújságnálatok”-szerű kérdésekre. Az “Államokból “hazalátogató lányom, csak angol...
B. Tomos Hajnal: Tisztázó
Kezdetben csak félve
egyet előre
s rögtön vissza
térdremegve,
valahol szólt a zene,
egyre hangosabban
diktálta lépésemet:
most balra,
kettőt hátra sebesebben,
lehajtott fejjel,
hattyúmódra,
a kezemet fogóhoz
simulva,
a derekamat markolóhoz
igazodva,
csak járta...
B. Tomos Hajnal: NYÁR, PÁFRÁNYOK
Pihennek a füvek,
törvények éle,
mint kövekbe ütköző
kasza csorbul -
valami nagy megnyugvás
néz a szemedbe,
szavakba nem kapaszkodó
beszédek szivárognak
át nappalaidba,
mint páfrányok
tövére a harmat.
Nyár van,
szitakötős gyöngyházfény,
hátradőlnek a keresztek...
B. Tomos Hajnal: Vándormadarak
Pedig tavasz lenne,
naptár szerint fűébredés,
mégis napok óta vonulnak,
dél felé, teljes páncélzatban
a vándormadarak,
valami beltengeri félszigetre –
napok óta csak csőrök csattogása
a levegőben,
nemzetközi hullámhosszak
szórják vörös honfoglalásukat...
B. Tomos Hajnal: FORMABONTÁS
A legmagasabb csúcsok is
egyszer kilazulnak -
jönnek, görögnek egyre lejjebb,
hatalmas tömbökben
peregnek róluk a századok,
új térképet rajzolnak,
anyajegyet, ráncot,
egy harmadik szemet
a föld portréjára,
míg elérik
(törvény szerint)
az egyensúly i...
B. Tomos Hajnal: FÜGGŐHIDAK
(A Magyar Költészet Napjára)
Valaki megteremtett bennünket,
(vagy csak életben hagyott)
pacaként lapító pontokat,
keszeg zárójeleket,
hajukat lobogtató,
labdaorrú kérdőjeleket,
mint özönvízből kibukó
szétszórt szigeteket
és ránk bízta, hogy
szavakat ...