2024-11-25
próza 10
T. Ágoston László: Aranyka
Augusztus elején Horányban nyaraltunk. Gyönyörű vidék a Szentenedrei-sziget déli csücske. A Duna-part tele vízbehajló fűzfákkal, amelyek olyan sejtelmesen susognak a legkisebb szélrezdülésre is, mintha évszázados nagy titkokat akarnának elmesélni az alattuk ül...
Gergely Tamás: Odengatan MUTASSAM?
A szabályzat szerint 25 év alattiak nem vásárolhatnak erős alkoholt Svédországban.
Állok a sorban az italboltban az Odengatanon, a munkahelyemhez közel. Előttem fiatal nő, vékony, nem tudni pontosan, betöltötte vagy sem? Az elárusító kéri a személyijét, a...
Andrásfai Eszter: A kovács fia és Holdasszony
A kovács fia gyorsan felcseperedett. Szülei boldogságban, szeretetben nevelték fel. Amikor a fiúcskából ifjú lett, egyszer csak édesapja elé állt.
- Apám! Felneveltetek, boldogságban, szeretetben. De most már búcsúzom tőletek, mert feleséget kell keresnem mag...
Nyírfalvi Károly: A gyaloglás filozófiája hátizsákkal
Első dinnyénket itt ettük két szóváltás között a hosszú, árnyas asztalnál, mígnem szokásunkká vált a rövidke öt napban, így aztán itt kezdem írni ezeket a nem egyértelműen vidám, de nem is keserű jegyzeteket, hiszen a dinnye édes volt, s csak a másodiknak tört...
Gergely Tamás: Szisszenet (4)
Olvasom, hogy elárverezik Truman Capote hamvait. Annyira morbid az egész, hogy ha Los Angelesben élnék, és lenne erre a célra kétezer dollárom, megvenném én, és Hidegvérrel a tengerbe szórnám a hamvakat.
Gegely Tamás: TÉRDEL
Azon kapom magam, hogy szégyenkezem. A nadrágom miatt. Nem a márkája, hiszen az ebben a környezetben egyenesen szuper, hanem hogy kitérdelt.
És annak oka van: túl sokat térdeltem az elmúlt napokban. Úgy értem, az albán meg a román könyvek könyvtáram alsó polc...
T. Ágoston László: A mindenható pártbizottság
Emléktöredékek újságírói pályámról
Az újságírás mindig csábító hivatás volt az irodalommal kacérkodó ifjak számára, hiszen olyan nagy nevek hívogattak e pálya felé, mint például Ady Endre, Móricz Zsigmond, vagy Karinthy Fri-gyes. Igen ám, de akinek a káderl...
Hornyik Anna: A seftelő
Mindenki seftel. Én is. De az én árum nem látható, ára mégis van, sőt, nagyon borsos ára, amelyet megelőlegezett bizalommal fizetek. Olykor pénzt is költök a saját magammal kötött üzletre, de nem az én zsebembe folyik a pénz, hanem azokéba, akik segítenek neke...
Gergely Tamás: DONÁL
Hát igen, hol kóricál most a lábam, az enyém? A metró elsuhant, mobilomból az elem kifogyott, meg se állíthatom tehát a vonatot, le sem szállíthatom a lábam, egyáltalán, kinek telefonálnék? A Jóistennek?
”Jóist…Ja. Tizenhét, pardon.”
Mert azt még könnyen elf...
Gergely Tamás: TIZENHÉT
Ahogy a sóhaj, sóhajom elhagyja a szám, az enyém, megcsillan bennem a remény, ami így materializálódik: ”ha lefordítom-kifordítom”. Hogyan is magyarázzam… a stockholmi metróban ugyan én jól érzem magam, de mégis idegen vagyok, legalábbis a nyelvet illetően. Pé...