2024-11-25
próza 10
Gergely Tamás: VISSZA
Egy cukrászdában ültek, Malacka, Vadmalac meg a komája. Kint sütött a nap, hát Vadmalac ráérősen filozofált. Arról, hogy a vaddisznók felejtenek. Hogy minden visszarázódik. A folyók a medrükbe visszatérnek.
Illetve, hogy a Tölgyes történetében mindig… Kivárt,...
Bábel Antónia: Ki lakik a konyhában?
Csodálkozom, hogy anyukám nem fél a konyhában. Azt gondolom, hogy teli van szörnyekkel. Az egyiket reggelente szoktam hallani. Először csak sziszeg, aztán fújtat, serceg. Még felhőt is ereget magából. Nagyon mérges egy természet, de apukám valamiért mégis szer...
Gergely Tamás: TE, KOMÁM
Előbb így fogalmazott: ”Te, komám.” Nem vitte fel a végét, vagyis gondolatban nem tett felkiáltójelet a különös mondat végére.
Lehet így is, csak akkor mást jelent.
Nem perel az illetővel, nem az idővel, mert egyre gyakrabban borús, sem az Idővel, vagyis hog...
Nászta Katalin különvéleménye
Végül is a kultúra csak az élet szebben élhető formáját nyújtja.
A nagyok pedig mindig másnak nagyok. Minél többet tagadnak meg magukból, annál nagyobbak. A nagyság egyenesen arányos azzal, amiről lemond a kicsikért. Azaz osztódik. Osztódással szaporodik.
De...
Mórotz Krisztina: Fák mélyén kósza levél
Egy nap a régi vadgesztenye alléban sétáltam, néztem a gyerekeket, akik nagy zsákokban szedték a gesztenyét. Azt hittem, hogy a papír zsebkendőm esett le, de aztán láttam, hogy egy írás. Reszketeg kéztől származott. Egy levél, borítékba téve, valaki elveszíthe...
Gergely Tamás: SIRÁLY HASÁT
Vadmalac meglepődött: a sirály hasát sütötte a nap.
A hasát – Vadmalac ebből filozófiai kérdést csinált, s hogy nyugodtan elmélkedjen, a hátára vetette magát.
”Ha a nap a hasát süti – elmélkedett - akkor nem a hátát. Mert ha a hátát sütné, én nem látnám. Csa...
Nyírfalvi Károly: Kedély
Mindig elsőként érkezem. Apró mozzanatok következnek, befutnak a többiek is, kávéval, teával igyekszünk elindítani a napot, kedélyes kortyolgatás közben mindenről szót ejtünk. S. szeret főzni, olykor elszakadni a megszokott ízektől. A minap felveti, hogyha ki ...
Gergely Tamás: MALACKA SZÁRNYA
Malacka üzeni, hogy megvan a szárnya. Hogy újra érzi. Hogy megpróbálta az élet – és itt egy konkrét nevet mond, egy vaddisznóét -, lenyesni, de nem sikerült. Csak roncsolta pillanatnyilag, de ő újra érzi.
”De jó!” – gondolja Vadmalac. Meg azt, hogy: ”Az a leg...
Gergely Tamás: ROSSZ NAP
Vadmalacnak rossz napja volt, legalábbis rossz délelőttje. Malacka az oviba indult el Kismalaccal, de valahol ottragadtak, egyedül reggelizett.
Az étel jólesett, legalábbis a kávé megerősítette az öntudatát. De szürke volt az ég, felállnia az étellel teli asz...
T. Ágoston László: Azok a piros pontok…
Hány piros pontot látsz a képen? ‒ kérdezte az interneten érkezett levél. Az alatta lévő fotón egy kreol bőrű, fiatal férfi látszott feltartott kezekkel, mintha éppen megadná magát. Előtte meg öt piros pont. Kicsi, nagyobb, még nagyobb. Összesen öt.
Ki a fene...