2024-12-23
próza 10
Csák Gyöngyi: ÁLOMNAPLÓ 6.
40.
B. fiamékkal sokáig beszélgettünk, mivel későre járt, úgy döntöttek, hogy nálam alszanak. Nyugovóra tért mindenki, de villanyoltás után Olivér unokám megszólalt, hogy valami mozog az ágyában. Villanyt gyújtottam, hát egy csomó svábbogár mászott az ágyáb...
EUGENIA S. LEE: Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában 18.
Kiszaladtam a minden boltba kocsival. A minden boltot én neveztem el így, mert gyakorlatilag mindent árul, és egész olcsón. Egy megfelelő méretű üvegedényre volt szükségem, kaptam is. Tombol a tavasz, egy szál virágos blúzban mentem, semmi kabát, sál, sapka, h...
Gergely Tamás: KÉRDÉS
Csodálkozott Vadmalac Komája: olyan szép napsütés odakint, s a mestere sötétségről beszél. Az egüket elborító fekete felhőkről. Feszültségről, csapatösszevonásokról, nukleáris versengésről.
Aztán kipróbálta: lehunyta a szemét, s hát borúsnak látta az eget mag...
Bánki Éva író, irodalomtörténész különvéleménye
-- Szereted Jókait?
-- Csak uborkasalátával.
-- Voltál Rómában?
-- Csak a jövő érdekel, te is tudod.
És a legkirályabb:
-- Hogy lehet, hogy önöknek olyan a korrupció, mint a levegő?
-- Boldog karácsonyt kívánok.
Az abszurd mellébeszélések (amikb...
Gergely Tamás Vadmalac félpercese
Mutatta Vadmalac a két tömlőt. Az egyik kicsi, sőt egyre inkább eltörpül a másik mellett.
- Mi van abban, hogy olyan nagy? - kérdezte Vadmalac Komája.
- Harag. Gyűlölet.
A Koma hitetlenkedve nézett a mentorára.
Az még megtoldotta: - Genny.
- Mióta? - tuda...
Gergely Tamás: RÓZSA
- Ez volt a legszebb! – mondta Malacka az arcához emelve.
Semmiféle tüske nem szúrta meg, Vadmalac külön vigyázott arra.
Előbb tüskét is rajzolt annak a képzeletbeli virágnak, amit a mancsával formált, csak úgy, maga elé, azaz a légbe. Tüskét, mert az igazin...
Gergely Tamás: KIMAR
Komája támadott megint. Tehette, szabad volt a szó, s a büszkeség korán is átestek régen.
- Végül is kimaradtál – fonta a szót, a gondolatot. – Elhúzott melletted a század.
“Mondjad csak, mondjad!, gondolta Vadmalac. Megérdemlem, megérdemeljük mi mind.”
Kom...
Gergely Tamás: NIRVÁNA
Figyelte Vadmalac a bőséges havazást. Sűrű nagy pelyhekben hullott a hó, már-már a távolba nézni is nehezen lehetett. S mivel a lakásból látta ezt az egészet, csend honolt körülötte. Csend a lelkében is.
Olyannak tűnt számára, mintha egy másik világba került ...
Nászta Katalin: Embernyi
Azokat szeretjük nézni, olvasni, hallgatni, akiket egy kicsit ismerünk.
Azért van ez így, mert nem tudunk sokat befogadni, megemészteni.
Átszűrődik rajtunk ez is, nyomokat hagyva, a felesleg túlcsordul.
Akiket megszeretünk, megszelídülnek, hozzánk, nekünk s...
Gergely Tamás: BÜKK
Kolbászt töltöttek a nappali széles asztalán Malackával. Vadmalac arra koncentrált, úgyhogy elsőre nem is értette a kérdést.
-Belőled maradt egy rész a Bükkben, vagy egy részt a Bükkből magaddal hoztál?
Tudni kell a kérdés értéséhez, hogy Vadmalac áttelepült...