2024-11-14
Oláh Tamás 10
Oláh Tamás: Mit kérhetünk?
Mit kérhetünk
Tőled e tiltott,
szent estén,
virrasztó tornyok
tövében fázva,
térden álló házakba
zárva,
ahol a várakozás
nesztelen fénye
festett égők röpke
kedvébe fullad,
lesz-e ki meghallja
a lármázók városaiban,
földi futásunk
cifra ünnepén
s...
Oláh Tamás: Elérni az elérhetetlent
Kiállni körhinta-életed
koponyalékelő forgásából,
megválni csapdába zárt
élet-döntéseid infarktust ismétlő
tusájától, megszabadulni ólom-terhes
szürke-tekervényeid megzápult
tudásától, kiszakadni a szokás-koloncok
tömegvonzásából,
és szállni föl, egyre...
Oláh Tamás két nőnapi verse
… hogy azt érezd amit Én érzek
Milyen elektródát
kell süllyesztenem
nyüszítő neuronjaid hálózata közé
hogy megtudjam ki vagy
mivel itassalak
hogy egy legyél mindig velem
hogy azt lásd bennem ami vagyok
hogy tested tartományom legyen
amit csókjaimmal j...
Oláh Tamás: Holtidény
A dércsípte végtelen
a vékony felhőkön át
átlátszón szétterül,
s ráül a vízre.
A sebzett emlékezet
szárnyait alig emelve,
nagy köröket ír
a könnyű égen,
s ránk veti halvány mosolyát.
Nyugodt tempóban
eveznek föl és alá,
V alakú vonalakat húzva,
a ...
Oláh Tamás: J. A.
Ki voltál?
Minden sorodat tudjuk
mégse ismerjük a választ.
A tiszta észt legyőzte
az ostoba,
a Szép Szó versed helyett
inkább gyászodról adott hírt.
Remélted: A fű kinő utánad.[1]
Te lettél a felesleges,
hiába hullt a könnyed[2]
a vörös arcúak között...
Oláh Tamás: Még élünk
Még élünk,
mögöttünk lemaradva kullog
rövid-hosszú életünk,
arcaink arcainkra rakódva
temetnek évtizedeket,
dióhéj-ráncokat mélyítő fájdalmak
rajzait hordjuk magunkon,
üveg-koponyánkon még feszül
lágy húsunk,
de benne egyre hegesedik
szelíd erőnk,
a...
Oláh Tamás: Golgota
1.
Kitakarják lelked a csapások,
égő csíkokat hasítanak
a bőrszíjra fűzött
birkacsontok, ólomdarabok,
ruhátlan testedbe mélyednek,
sebet vágnak.
Gyötrelmesen vijjog
a liktorok kezében
a fa-nyelű flagrum.
Tudod előre lázas-sorsod,
nem jajongsz.
Az Í...
Oláh Tamás: Epilógus
A XXI. évszázad
dühödt iramában,
az előző
roncsaival a koponyákban,
a neuronokba belemart
zúzott arcok, leszakadt tagok
képével száguld tovább,
mintha, ami velünk megesett,
annak sose lenne vége,
s mint egy rossz álom sose múlna el.
Cipeljük tovább
...
Oláh Tamás: Mindenható
A riadt Holdat minden éjjel
én eresztem fel az égre.
Sápadt sugarában nyújtózik a kéj,
Cafatos szájjal a tüzet én fújom
a haldokló Napba, hogy parázsló öléből
zöld-világ teremjen,
lánglobogása érleljen magvakat,
adjon kenyeret az éhező szájaknak.
Mégis...
Oláh Tamás: Reinkarnáció
Épp oly örök és veszendő
közönyös és lelkes
fényre éhes újszülött
idegen vagyok a Földön
mint bármi más foszló
pusztuló anyag sziklakő
zöld-csíra töviság
ami bennem jövő-reménnyel
összegyűlt
s por-hantból a szaporaság
hajnal vérszínében
elkülönült
...