2023-09-29
novella 10
Keszthelyi György: Menedékhely
Az öreg árnyéka kiemelkedik az ágy világos síkjából, fél könyökére támaszkodik, moccanatlanul tölti ki az ablakszemet.
Nem tudni, merre néz. Csak egy sötét kontúr. Bizonytalan állapot. Aligha él, de nem hiszi, hogy már halott. Vár, majd csak elmozdítja az Úri...
Barta Zsolt: A svédek
Nem volt olyan könnyű a hetvenes években külföldi pénzt gyűjteni, pláne nyugatit s nem is csak azért, mert gyerekként nem ugorhattunk ki mondjuk Norvégiába egy marék apróért.
Mi azért megpróbáltuk. Nem a disszidálást, arról csak suttogó szüleinktől hallottunk...
Keszthelyi György: Ki itt belépsz…
Kiszaladtam a kapuba egy csomagot átvenni a gyorsfutártól, s hát mit ad Isten? Szinte velem egyidőben, kéményseprő kefével a vállán, ahogy az hozzá illik, és ahogy már ismerem, belép a kapun az EON ellenőr.
Vége az unalomnak, mondom magamban, és hogy az orgaz...
EDGAR ALLAN POE: A MORGUE UTCAI KETTŐS GYILKOSSÁG
* 179 éve, 1841. április 20-án jelent meg E. A. Poe zseniális elbeszélése a Graham's Magazine-ban, aminek megírásával egyúttal egy teljesen új műfaj, a krimi alapjait is lefektette. *
Azok a szellemi tulajdonságok, amelyeket elemzőnek szoktak nevezni, önmag...
Oláh Tamás: Licitálás
Az a nap látszólag ugyan olyan volt, mint a többi. Mikor megcsörrent a telefon, nem gondoltunk rosszra. Igaz, a vattás felhőtakaró az alacsony égen komor hangulatot adott. A doktornő volt a kórházból: – Meghalt, ma hajnalban. Miért nem jöttek be hozzá, úgy vár...
Boér Péter Pál: Önvédelem
– Itt döglesz meg, Czakó Gáspár!
A falu esti csendjét kapatos legények csöppet sem békés lármája verte fel. Czakó Gáspárt a zsákutcában, egy sarokba szorítva vagy tizenöten püfölték. Az emberek mind aludtak, vagy úgy tettek, mintha aludnának. Épp hazafelé ban...
Gergely Tamás: RUCA-MESE
* Véghelyi Balázsnak *
Amikor a parton megjelenünk, egy szemfüles ruca figyelmeztet. Figyelmezteti a társait. Hogy ellenség közeledik, legalábbis idegenek tűntek fel a láthatárom belül.
- Háp-háp-háp-háp!
Így: nyomatékosítva négyszer.
Kissé repedt fazék-...
Bánki Éva: CICAFOG
̶̶ Hogy fájhatnának ezek a szép kis cicafogak! ̶ mondta az orvos, mikor játékosan végigkocogtatta az összeset.
Öt évesen annyira féltem tőle, hogy a fájdalmam is elmúlt. Kitátott szájjal nem tudtam elmondani, hogy reggel is fájnak a fogaim, este is, éjszak...
Boér Péter Pál: Elfekvő
Talán száz évvel ezelőttről maradt rájuk a terem, amiben harmincnyolcan nyomták az ágyat. Lajos bácsi, balról a hetediken, épp a terminális légzéssel kínlódott. Középen, egy asztalnál üldögélt Judit nővér, aki hol az egyikhez, hol a másikhoz szólt kedvesen, má...
Boér Péter Pál: Móres
– Emberek, mars fel a remorkára*! – dörrent oda meglehetősen barátságtalan hangon a csákányaikat és lapátjaikat szorongató, azokra támaszkodó, még majdnem alváson túli világban kábuló munkatársaira Korompi Béla.
Sem főnök, sem parancsnok nem volt, hivatalosan...