2023-04-01
novella 10
Barta Zsolt: A svédek
Nem volt olyan könnyű a hetvenes években külföldi pénzt gyűjteni, pláne nyugatit s nem is csak azért, mert gyerekként nem ugorhattunk ki mondjuk Norvégiába egy marék apróért.
Mi azért megpróbáltuk. Nem a disszidálást, arról csak suttogó szüleinktől hallottunk...
Keszthelyi György: Ki itt belépsz…
Kiszaladtam a kapuba egy csomagot átvenni a gyorsfutártól, s hát mit ad Isten? Szinte velem egyidőben, kéményseprő kefével a vállán, ahogy az hozzá illik, és ahogy már ismerem, belép a kapun az EON ellenőr.
Vége az unalomnak, mondom magamban, és hogy az orgaz...
EDGAR ALLAN POE: A MORGUE UTCAI KETTŐS GYILKOSSÁG
* 179 éve, 1841. április 20-án jelent meg E. A. Poe zseniális elbeszélése a Graham's Magazine-ban, aminek megírásával egyúttal egy teljesen új műfaj, a krimi alapjait is lefektette. *
Azok a szellemi tulajdonságok, amelyeket elemzőnek szoktak nevezni, önmag...
Oláh Tamás: Licitálás
Az a nap látszólag ugyan olyan volt, mint a többi. Mikor megcsörrent a telefon, nem gondoltunk rosszra. Igaz, a vattás felhőtakaró az alacsony égen komor hangulatot adott. A doktornő volt a kórházból: – Meghalt, ma hajnalban. Miért nem jöttek be hozzá, úgy vár...
Boér Péter Pál: Önvédelem
– Itt döglesz meg, Czakó Gáspár!
A falu esti csendjét kapatos legények csöppet sem békés lármája verte fel. Czakó Gáspárt a zsákutcában, egy sarokba szorítva vagy tizenöten püfölték. Az emberek mind aludtak, vagy úgy tettek, mintha aludnának. Épp hazafelé ban...
Gergely Tamás: RUCA-MESE
* Véghelyi Balázsnak *
Amikor a parton megjelenünk, egy szemfüles ruca figyelmeztet. Figyelmezteti a társait. Hogy ellenség közeledik, legalábbis idegenek tűntek fel a láthatárom belül.
- Háp-háp-háp-háp!
Így: nyomatékosítva négyszer.
Kissé repedt fazék-...
Bánki Éva: CICAFOG
̶̶ Hogy fájhatnának ezek a szép kis cicafogak! ̶ mondta az orvos, mikor játékosan végigkocogtatta az összeset.
Öt évesen annyira féltem tőle, hogy a fájdalmam is elmúlt. Kitátott szájjal nem tudtam elmondani, hogy reggel is fájnak a fogaim, este is, éjszak...
Boér Péter Pál: Elfekvő
Talán száz évvel ezelőttről maradt rájuk a terem, amiben harmincnyolcan nyomták az ágyat. Lajos bácsi, balról a hetediken, épp a terminális légzéssel kínlódott. Középen, egy asztalnál üldögélt Judit nővér, aki hol az egyikhez, hol a másikhoz szólt kedvesen, má...
Boér Péter Pál: Móres
– Emberek, mars fel a remorkára*! – dörrent oda meglehetősen barátságtalan hangon a csákányaikat és lapátjaikat szorongató, azokra támaszkodó, még majdnem alváson túli világban kábuló munkatársaira Korompi Béla.
Sem főnök, sem parancsnok nem volt, hivatalosan...
Szuhay-Havas Marianna: Kollokvium
A késő őszi eső pont akkor állt el, amikor kinyitotta az ajtót. Köszönés nélkül, nedves, szétzilált hajjal, átázott kabátban és sáros cipőben léptem át a fényesre suvickolt küszöböt. Majd a kínos tisztaság nem kívánt ellenpontjaként válla fölött néztem be a tá...