2024-11-14
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Keszthely György: Zártkörű város
Zártkörű város ez – hol pocsékolják az időt s a bort
a mannát osztogató komornyikok?
A szűz szerteszét szórta a galambokat,
túrós máléval táplálja őket,
hogy csorba ne essék a feddhetetlenségen.
Köpök a földre, az megtermékenyül,
átviszlek az igaz rendsz...
Gergely Tamás: PARADICSOMVIRÁG
Palántaként kerültek hozzánk, a Lidlben vásároltuk őket. Négy francia paradicsompalánta, mindeniknek neve, ”buletinja” vagyis törzskönyvezve, s mindenik másfajta, kettő közülük vörös, a harmadik lila, a negyedik meg egyenesen zölden érett. Talán megkéstünk vel...
Gergely Tamás: Három hattyú
Vadmalac három hattyút fedezett fel az égen. Egymás mellett szálltak, tempósan, méltóságteljesen, fehéren.
A látványtól nyöszörögni kezdett. Egyrészt örömöt fejezett ki ez a hang, mert Vadmalac szerette, amit látott, másrészt fájdalmat:
”Ilyen életet szerett...
Cseke Gábor: Vasreszelék
eveztem egyszer ár ellenében
szívem majd kiszakadt
próbáltam magam alá gyűrni
a szembe rohanó habokat
evezőm karom csápolt csattogott
már-már az égbe vitt
ijedten láttam hogy a vízsodor
meghátrálásra kényszerít
még reménykedtem talán csodában
majd min...
Keszthelyi György: Apám és anyám
Apám mellkasán két néma kráter
pihent, két halálmély gödör
az emlékezetes srapnel-időkből.
Írhatnék róla egy regényt, amelyben
időnként vijjogó vércse
alumínium hátán ül
és bárányfelhők között
bújócskázik a fekete angyalokkal.
Apám, anyám bomlásnak ind...
Keszthely György: Égrendelet
Körülöttem nem keringenek
sem pulzárok, sem tej- vagy ecetutak.
Nem emelkedem bárányfelhők közé,
amelyek tulajdonképpen terített asztalok.
Rejtett tárnákban, árkokban élek,
akár a veszett, vak denevérek.
Errefelé nem ugrándoznak
zsibongó, spicces nyulak...
Gergely Tamás: VÍZKERESZT
Vadmalac meg a komája elhatározták, hogy ha már vallásos az ünnep, készítenek egy vízkeresztet. A koma hozott két slagot, amiből a vizet eresztették. Kezdetben ugyan egybefolyt a két vonal, ám akkor Vadmalac rájött, hogy kis csalással (hogy egyikük fél lépésse...
Nászta Katalin: A Szó
olyat mondanék neked
csendüljön bele füled
induljon meg szíved
remegjen bele az ég
olyat mondanék neked
de szavaim velem halnak
és nélkülem üresek
élő szót akarok
legyen rá pecsét
élő akkor is ha holt
szálljon le a papírról
vágjon elevenbe
gyógyíts...
Kapui Ágota: Tavaszváró
Csenevész fákban szunnyadó rügyek,
pufók kis szentek ébredésre várnak,
hogy kirobbanó tavasz-orgián
hangjait zengjék szép hallelujának.
Kitörni vágyó lappangó világok,
bezárt szemekben alvó holnapok,
tüskét növesztő élet-ösztönökben
jéggel birkóznak izm...
B. Tomos Hajnal: FELVÉTEL KÖDBEN
Már alig vehető ki a nádas,
hol egykor meglestem
a csákányorrú, elvadult disznókat,
s a halevő, bozontos lovakat -
már csak ködön át rémlik
a millió szárny, lapát-csőr,
az apró sziget partja,
ahonnan hajnalonta
lomha suhogással emelkedett
egy testként...