2024-11-14
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Gergely Tamás: KEREK EGÉSZ
Szürke volt az ég, még annál is lehangolóbb, félelmetesen kékes. Vadmalac maga is érezte, hogy ellaposodik a kedve, Malacka sem énekelt, mint szokta rendezés közben, Kismalac meg még nem volt abban a korban, hogy az időjárás befolyásolja.
Hanem a koma délben ...
Keszthelyi György: Ne vedd el tőlem a fényt
(Debi emlékére)
A számok is csak tovább öröklődnek,
új mesék lesznek, látomások,
betűk halmazai, a múltidőnek
harminchárom halvány fénymásolata
került az aktákba. Nyelvetek, szátok
osztozott mindenen, hasadt a meztelen
testnek csodája - vagy még annyi...
Gergely Tamás: KÖNNY VÉGIGPEREG
Vadmalac csak mosolygott komája szavait hallgatván. Komája vádolta a maga jellemző stílusában:
”Mosolyogsz, mint mindig.”
”Egész életedet átmosolyogtad!”
”Így ismertelek meg: a mosolygós vadmalac a 6D-ből.”
Nem is tudja, mire számított. Hogy Vadmalac arcán...
Gergely Tamás: GYÖNGYTYÚK
* A Tátinak *
”Most akkor elmesélem neked” – mondta Vadmalac patás komájának.
A koma csak nézett széjjel, próbálta külső jelekből megérteni, mi következik.
De csak finom sült illata terjengett, volt benne valami egyedi, amit eddig ízlelő szemölcsei nem pr...
Cseke Gábor: Szívemnek kedves képek közt turkálva
Nem merem megszámolni, mennyi fotó van a tarsolyomban. Belezavarodnék.
Amit magam készítettem belőlük, az szinte elenyésző. A többi, a zöm: munkatársaké, barátoké. Aki lapnál, internetes kiadványnál dolgozik, azt menthetetlenül elárasztják a képek. Az ember...
Nászta Katalin: METOO
Micsoda képmutatás!
Mint véres lepedőt, lobogtatják a színházban, művészi szakmában elkövetett zaklatásnak nevezett eseményeket, mint véres kardot, emelik magasba az erkölcsös közvélemény nevében.
A színház feladata mindig is az volt: tükröt tartani a vi...
Gergely Tamás: VIRÁG
Vadmalac valami különöst érzett a lábában csülök magasságban. Nem fájdalom volt, legnagyobb meglepetésére azt az érzést egy látványhoz, az enyhén rothadó vágott virágok szárának a végéhez tudta hasonlítani. Ahogy azok felszakadnak, néha még fel is kunkorodnak....
Para Olga: Hullámzó Ádám és Hallgatag Hajnalka
Ők is a tenger hullámai közt sodródtak, sodródtak, aztán egy szép nap egymáshoz sodródtak, együtt hömpölyögtek. Tetszett a közök hullámzás, egyre többször szóba elegyedtek. Valami tündéri nyelven folyt a csevej, minden volt benne: kedvesség, báj, elragadtatás ...
Nászta Katalin: nem széles
mozdulat oldja meg általában a gondod
ha mélyre szállsz vagy magasra törsz
ettől tisztulnak szívedben, elmédben a dolgok
ha nem láthatsz föl, mert felleg takarja az eget
és lenézel, de ott sem találsz csak sírgödröket
várd ki, amíg megnyílik az a szív, am...
Gergely Tamás: Várja Malackát
Várta Malackát. Félrehúzta a függönyt a nappaliban, onnan belátta az egész metrómegállót.
Túl korán ült le, hát bámulta a fák sárgáját, hogy ősz van, telik az idő, ott van a a bizonyíték.
A peronon két tizenéves lány várt, az egyik nem fért a bőrébe, táncolt...