2024-12-23
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Para Olga: Hallom a Hangod
– Ó fiam Fiam
Hallom a hangod
– virág vagyok a
síromon nőtt
legeslegszebb
piros rózsa
s csak Neked nyílok
mert örökké látsz
őrzöl azóta
anyai hűség
szobra vagy te
örökké sírsz azóta
hallod a hangom
hallom a hangod
örökké sírsz azóta
téren túl de...
Gergely Tamás: MÁSODSZOR
Komájuk feldúlt állapotban érkezett.
- Hazudnak, harácsolnak, vetette ki magából a hozzá illő szelíd szitkokat, ám valami súlyosabb következett:
- Én nem ezekért haltam meg hatvan évvel ezelőtt!
Azzal felhúzta az ingét, s megmutatta újra a behegedt sebet a ...
Cseke Gábor: egy mozdulattal
a tanúk
akár a tettesek
rendre elhullnak
mint a legyek
hiába ősz van
a dér ma nem kegyelmez
mindent összegyűr
egy mozdulattal
markába fogja görcsösen
majd tekintete kukát
keresve ide-oda jár
de üres kukát
ma nem talál
csak viszi tovább
markában ö...
Gergely Tamás: BEAKADT
Dusa Ödön* emlékére
Vette le a kalapját, és akkor beakadt, úgy félig levett kalappal a jobb kezében. A színházban a ruhatár előtt. Azaz színház volt, amit produkált, színház a színházban, csak nem értékelték. A ruhatároslány telefonon hívta a vőlegényét, ho...
Gergely Tamás: VADMALAC ÉS JUHARFA, MEG MALACKA
Napi sétáikon konstatálták, hogy ősz lett. Először a liget szélén álló juharfa kezdett el színeződni, előbb a teteje, sárgára festette a Természet, azután meg meleg sárgás-vörös köntössel ruházta fel.
Elérkezett viszont az idő, amikor a szél lefújta éppen a f...
B. Tomos Hajnal: ÁTMENET
A fákba beszorult a hallgatás:
az a fajta csend,
mely megszállja
a havazás előtti tájat
és a falusi tisztaszobát,
miután kivitték belőle a holtat.
Az ősz-lélek,
mely éppen szabaddá vált
még kering egy ideig földközelben,
mint kalács lehelete
az ünnep...
Gergely Tamás: A kiválasztott
Vadmalacék Komája feje búbját vakarva ugrott be a lakásukba.
Előbb meglepődve figyelték, meg akarták tudni, hogy mi történt, de a titokra hamar fény derült, ugyanis a Koma kacagva mesélte, hogy egy makk az ő kopasz fejét találta el.
- Nem jó megöregedni! – e...
Gergely Tamás: ÍR KÁVÉ
Lipták-Handy Dezsőnek
”Emlékszel, komám? – kérdezte Vadmalac. Amikor a zaccot ittuk?”
”Nem zaccot, hanem szójás keveréket.”
”So, ja. Úgy tudtuk, rákot kapunk tőle.”
Komája kisegíti: ”Hajnyálmirigy…”
Ezen elkacarásztak egy sort, lehet, kettőt, hogy a Bük...
Szente B. Levente: Elég
Láttam remegni szemérmes pipacsokat,
a férfiembert, szemeit törülgetni, elvérezni rózsát,
összekovácsolt sorstalanságban a mindent felemésztő tüzet,
csöndes partokkal ölelkezni a locsogó vizet.
És jött velem szembe tarka rét,
rőt mező, virágillatú asszony...
Gergely Tamás: VADMALAC MEG AZ ESŐ
Esett. Azaz szemerkélt az eső. Vadmalac nem húzódott be az odújába, inkább hagyta, hogy ázzék kint a bundája.
”Úgyis el vagyunk kényeztetve. El vagyunk kényelmesedve, meleg víz, központi fűtés”, gondolta.
Hűvös szél fújt, az sem zavarta. Az esőcseppeket me...