2026-06-14
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Gergely Tamás: SZÁMÍTJÁK AZ IDŐT
Szaladt a komája egy csörgőórával a kezében. Távolról úgy nézett ki, mintha előzőleg kibelezte volna, de csak a kesztyűje lógott le, fázós tavaszi napra ébredtek.
”Hány óra? Hány óra?” – kiabálta. Vagyis hogy előre kell vinni vagy hátra az órát, az időt, nem é...
B. Tomos Hajnal: Visszatéréseid
Elég a lehunyt
szemhéj leple,
az utca, a ház, a tücsök
percnyi szinkópája,
hogy kibukjon
márvány-homlokod
mint tünemény
az esti tó ráncaiból
s már tapintalak,
hallom lélegzeted,
átjár szemed csillagfénye,
visszatér a kikísért halott,
s újra hiszem a százszor
b...
Gergely Tamás: ALMAMAG
* Mire gondolt az író? *
Emlékszem, milyen büszkén beszélt Rafi Lajos a stockholmi városi könyvtárban tartott előadásán arról, hogy egy, a verseit vizsgáló csoport megállapította, hányféleképpen jelenik meg verseiben a nő. Nos, nekem nincs házi kritikuso...
Kapui Ágota: Március idusán
Kibomló selymek a létben
lelkünknek márciusán
hitünk az Úr tenyerében
kikelet szép idusán
kokárdát tűzköd a hajnal
összeforrt szívünk fölé
tavaszi kedv-diadallal
térdelünk Isten elé
csordultig tölt meg az élet
nedvével minden kupát
lobogók szállnak a széllel
h...
Cselényi Béla: Zen-buddhista zene
mit énekelnek
kínai szerzetesek
színt és illatot
nedvedző deszkák
fűszeres illó füstjét
s hozzá szivárványt
mélység boldogság
kis híd virágesője
egyszerre hat át
sokan nem bírják
mert európaiak
menthetetlenül
***
Cselényi Béla alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.
...
Gergely Tamás: HÓVIRÁGVÁRÓBAN
Nedves a talaj már nem volt, de langyos sem. ”Meleg honnan?”, gondolta Vadmalac, hiszen a nap sem süt be ide, napmeleget indirekt ha kap.”
Mármint az a kis parcella, a karjával be tudja határolni.
A földre hasalt, hogy közelebb kerüljön a hóvirág-együtteshez, ...
Gergely Tamás: MALACKA ÉNEKEL
Feküdtek egymás mellett, béke volt a lelkükben. Szürküllődött, azaz a sötét átment már estébe. S akkor Malacka énekelni kezdett.
Vadmalacnak nedves lett a szeme az énektől, ettől az egyenes, őszinte hangtól. Amelyikben benne volt az élet, ugyanakkor mérhetetle...
Gergely Tamás: ÖSSZEFOG
Ahogy rendezett a lakásban, meglátta a húsvéti liliomot. ”Húsvéti nárcisz”, javította ki magát. ”Elaléltak.”
Odament hozzájuk, de mielőtt kivette volna őket a vázából, összefogta, összeszorította, közel hajolt hozzájuk, és azt mondta:
”Köszönöm nektek!”
Hogy m...
Kapui Ágota: Így múlik
Rügyekben feslő, tékozló idő,
rohansz levélbe, ágba és virágba,
s ha szépségükben megláttad magad,
komisz kölyökként hullatod a sárba --
a létezést morzsolják ujjaid,
s az utódot tápláló nedveket
úgy szívod el, mint mohó kártevő
a tejfehér mosolygó életet.
A t...
Gergely Tamás: NŐNAP
Gondolkozott Vadmalac, mit is adhatna Malackának. Rózsa már volt, tulipán úgyszintén, a festők közül Rembrandt.
”Mi is egy ajándék?”, töprengett el… ”Egy tárgy, amit adunk, s ami az érzéseink kifejezi.”
”Ezek szerint az ajándék néma.”
És teljesebb, mint néhány...