2026-01-23
Gergely Tamás 10
Gergely Tamás: KETTŐS BÁNAT
Vadmalac leesett. Azaz elterült a földön, akár egy béka. Szerencséjére sem a fejét nem verte bele az előtte tornyosodó oszlopba, sem a szemüvege nem esett le, s nem törött el a lencséje. Vagyis megúszta.
Viszont fájt a térde, a jobb, a jobb térde kalácsa.
Mé...
Gergely Tamás: Pálma
Vadmalac úgy tudta, megjött a tavasz, kiállt hát a ház elé, hogy széttárt karral köszöntse. Fázott viszont – mert fény áradt ugyan, de a meleg kimaradt.
”Valami baj van?” – morfondírozott. Nem értette a ”darabot”, hiszen a naptár szerint…
Akkor elővette a tu...
Gergely Tamás: A NAP MÖGÖTT
Vadmalac kérdi: ”Anyám, Apám hol van?”
Malacka enyhíteni szeretné párja fájdalmát, hát ezt feleli:
A Nap mögött. A halottak ott foglalnak helyet.
Vadmalac kérdi: ”Miért nem látom őket?”
”Mert a Nap vakít. Senki nem látta őket.”
Vadmalac: ”Akkor honnan tud...
Gergely Tamás: SZORÍT
Malacka olyan helyzetekről beszélt, amikor az egyén be van szorítva, abba, amit nem akar tulajdonképpen. Egy férfiről, aki előbb a láger elől menekül, majd a szabad világban a természet adta neme nem felel meg.
Vadmalac ráncolja a homlokát, s mintegy biztonsá...
Gergely Tamás: Hajó
Lépdelek az újsággyűjtő konténer felé, az aszfalton kis tócsa, nem nagyobb, mint 25 x 55 centi. Tavaszi szél fúj két száraz levelet. Hogy honnan hozta, biztosan a szemközti domboldalról. De hogy azok hogyan kerülték ki a medencét, ami az aszfaltozott járdát a ...
Gergely Tamás: ÉREZ
Vadmalac szerette a színeket. Hiába volt szürke a világ körülötte, a lapon a sárga dominált, egy vörös folt napként bevilágította a lelkeket.
Mert nézték, körbeállták, bámultak, hozzá-hozzászóltak.
Volt, aki kritkusan figyelte: ”Hol lát maga napot?”
S valób...
Gergely Tamás: KOKÁRDA
Malacka még egy kokárdát is kitűzött. Ami Vadmalacot meglepte, kérdezte is: ”Az minek?” Céljuk az ünnepség volt, vagy minek is nevezze, de hát kokárdát… Nem az a fajta a család. Nem az a tradíció.
A magáét, vagyis amit Malacka a kezébe nyomott, a mellényzsebé...
Gergely Tamás: MÁS
Bodor Pál emlékére
”Mi…” – mondta, de már az első szónál megállt. Hol vannak, hova tűntek? – gondolta. El. A földbe. ”Kinek a nevében beszélek, azaz kinek?”
”Már nem is értik, a ’mi’ divatjamúlt, egymás ellen harcolnak, kik ezek?”
”Mi építettünk” – gondol...
Gergely Tamás: AZUTÁN
A fecskéket várták a tó partján, egy-egy műanyag-ülőkére heveredve. Szerencsére a kabátjuk vastag, hát nem fáztak. Mert még csak a barkák nyitottak, más növény nem merészkedett elő.
A fecskéket nem is úgy várták, estére vagy vasárnap délutánra. Hanem hogy vág...
KISEBBSÉGBEN: A félpercesek titka
Örömmel adunk hírt arról, hogy megjelent szerkesztőnkkel és egyben szerzőnkkel, Gergely Tamással a Bukaresti Rádióban nemrég elhangzott érdekes interjú nyomtatott formában a kolozsvári Új Magyar Szó-ban (Maszol). Gergely Tamással Zsehránszky István erdélyi mag...