2024-12-16
2 perces 10
Maróti Ildikó: Arról, amire szükség van
Ahogy hallgatom a mögöttem háborgó nő hisztérikus kirohanását, muszáj kicsit előbbre lépnem, annyira felindult.
- És képzeld, a két hajléktalan nekiállt csókolódzni. Majd fölfordult a gyomrom tőlük.
Nehéz ilyenkor nem nyilvánítani véleményt.
Igaza volt Szer...
Maróti Ildikó: Az időről
Előbb egy asszony jön velem szembe, szerencséd lesz, hogy miben, megtudod, ha megállsz. - kiabálja.
Vidáman kikerülöm, mint a tangát áruló férfit, aki szerint nagyon trendi az áruja, jól járok vele.
Eszembe villan egy filmsztárosan jóképű férfi levele.
A pr...
Maróti Ildikó: A tisztaszívűségről
Jó fej ez a kereskedő, gondolom, miközben elmondja, hogy a Meyer citrom Kínában őshonos, a mandarint és a citromot keresztezték, attól lett ilyen finom, vegyek, most érkezett.
Schrödinger macskáját sem a sarki állatkereskedésben keresné, kultúrantropológuskén...
Maróti Ildikó: Kérdések
A film főhőse olvassa egy könyvben:
"A haláltól való félelem valójában az attól való félelem, hogy nem voltunk képesek azzá válni, amit megterveztünk magunknak. Ha ránk zuhan a bizonyosság, hogy azt a teljességet sose érjük el, hirtelen nem tudjuk, hogyan élj...
Paulovics Tamás: HATVANHÉT TELE
Hatvanhét tele volt, december.
Elmúlt már karácsony, korcsolyáztunk. Egy nagyfiú: a Lovász Jancsi igazi jégkorongot hozott és szájtátva néztük: milyen menő ütője volt. Én nem fértem be egyik csapatba sem.
Kicsi voltam még, lassú és ügyetlen. Így aztán egyr...
Maróti Ildikó: A boldogságról
Idős férfi monológjából egy József Attila vers töredékét hallom ki, aztán abbahagyja a beszédet, belenéz az utazóközönség szemébe - mármint azok szemébe, akik nem sütik le szemérmesen - és azt kérdezi némi támadó éllel a hangjában:
- Mi a boldogság? Hol a bol...
Maróti Ildikó: A halálról
Részletesen elmesélte a fiú, hogy az erdőben milyen módszerrel ölte meg magát anyukája főnöke, éreztem rajta, hogy nagyon foglalkoztatja ez a téma. Minden korosztályra megrázóan hat a halál, gondoltam, de aztán a lányok mesélték, milyen vidám üzeneteket kaptak...
Maróti Ildikó: Az egymástól elválasztó szakadékról
A villamoson azt magyarázta valaki, mekkorát fog enni az ünnepek idején:
- Két egész nap lesz, én folyton enni fogok, érted, amikor akarok.
- Én mindig akkor eszem, amikor akarok, mondja a kék szemű roma férfi mosolyogva.
- De halat is eszünk majd.
- Szere...
Márffyné Horváth Henrietta: Késésben
Késésben volt, mint mindig. Az élete egy nagy káosz, folytonos versenyfutás az idővel. A reggeli csúcsforgalom, és a szemerkélő eső sem könnyített a dolgán. Lassan csörgedezett autójával közlekedési lámpától, közlekedési lámpáig. Az anyósülésen irathalmazok és...
Maróti Ildikó: A szerelemről
Azt iszonyú nehéz elképzelni, hogy szülők megölik saját gyereküket, mert nem a hagyomány szerint házasodtak, hanem szerelemből.
Megtörténik mégis. A hírt olvasva azt állítani, hogy a mottó, miszerint jó, ami van, nem baj, ami nincs, egyszerűen hazugság.
Keve...