Hajnal Éva Komlón született, édesapja tragikus halála után (1967) ír. Állandó szerzőnk a kortárs költészet jelentős alakja, rendszeresen publikál különböző irodalmi lapokban. Gyakran megihletik Kovács Emil Lajos, erdélyi magyar festőművész alkotásai. Közös kötetük 2020 első felében látott napvilágot Festményversek címmel. Haikui megtalálhatók a Terebess – magyar haiku szerzők gyűjteményében is. Költeményeit nyomtatásban a Palócföld Irodalmi, Művészeti, Közéleti Folyóiratban, továbbá az Art’húr Irodalmi Kávéház és a Litera-Túra Irodalmi Magazin antológiáiban olvashatjuk.

Hajnal Éva Pécsett él, három felnőtt gyermek boldog és büszke édesanyja. 1983 óta tanított a pécsi Apáczai Nevelési Központ 1. Számú Általános Iskolájában alsó tagozatban: magyar nyelvet, magyar irodalmat, ének-zenét, valamint rajz tantárgyakat, 2020-tól nyugdíjas.

Hajnal Éva irodalmi munkássága mellett kiemelkedő pedagógiai tevékenysége is. A Nap-díjas (2014), Art’húr irodalmi díjas (2016) és Szilágyi János-díjas (2019) nyugdíjas tanítónő, mentor többek között irodalmi színpadot vezetett, kilenc évig működtetett egy városi tehetséggondozó csoportot PONT TE néven, szintén évekig, nyaranta, hogy segíthessen a kevésbé tehetős szülőknek, ingyenes bibliai tábort vezetett.

Kötetei:
Haikuk(k) (2016)
Lehetne vers (2016), második kiadás (2017)
Szómadarak – haikugyűjtemény (2017)
szeplős – gyerekszáj versek (2019), második és harmadik kiadás (2020)
Festményversek – Hajnal Éva versei Kovács Emil Lajos festményeiről (2020)

Kapcsolódó oldalak:

Hajnal Éva alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Litera-Túra Művészeti Folyóirat 

Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin Facebok oldala

Art’húr Irodalmi Kávéház

Hajnal Éva 76 remek haikuja a terebess.hu oldalán

Hetedhéthatár Közérdekű Magazin

Hallhatod, igen.
Ha még nem öregedtél a kövekhez.
De ha könnyedén átutazol felettünk,
(elegánsan, térképpel vagy térkép nélkül),
csak sóváran remegő hidakat látsz.

Mert mind szabadulnánk.

II. Én a depressziómat kiskamasz korom óta kávéval, a szorongást cigarettával kúráltam. Mégsem a tüdőm vagy a szívem betegedett meg, hanem a méhem, a „berendezésem”. Kislány koromban vigyázni kellett, hogy ülünk le szoknyában. Ha kilátszott a bugyim, anyám rám rivallt: vigyázz! kinn van a berendezésed! Ezt a nevezetes „berendezést” mindig csak anyám látta – anyám, akivel a kapcsolatom közismerten rossz volt, de én mégsem szakítottam vele. A bántalmazott gyerekek a leghűségesebbek. Míg hozzá hű maradtam, saját magamat elárultam. És talán a betegség kirobbanásához annak is köze van, hogy a lányom tizenhárom éves – hamarosan mindenféle kamaszfiúkat kerülgethetek a lakásomban. Ahogy ez ennek a rendje. Anyám tehát hamarosan „visszafoglal”. Ezért is szeretnék olyan kétségbe esetten meggyógyulni: semmi módon nem akarnám, hogy a betegség – bármilyen betegség – árnyékot vessen lányom kamaszkorára. Le a családi átkokkal!
Ennek érdekében akárhány pszichiátert a földbe beszélek. Mi is az Almódovar-film címe? Mindent anyámról. Hát rajta!
Ezekről beszélgetek más beteg hölgyekkel az Onkológiai Intézet (hajdani Siesta Szanatórium) csodás parkjában. Pszichoterápia, bántalmazás, családfa-állítás. Ma ez a pszichológiai konyhaműveltség a középosztálybeli életforma része – úgy beszélgetünk a traumáinkról, a bántalmazóinkról, mint a régi, „úri” háziasszonyok a vasárnapi menüről, a süteményekről vagy épp a cselédjeikről.
Szépen süt a nap, jól esik a műtét előtt egy kicsit kisírni magunkat.
És pontosan ez bizonytalanít el.
Ha ekkora tudósok vagyunk, miért lettünk betegek?

III. Harminckét óra múlva az „őrzőben” ébredezek. „Ne ficánkoljon” dörren rám valaki a sötétségből. Nem ficánkolok, mozdulni sincs erőm. Ha megmozdulhatnék, odamennék az ablakhoz, és megnézném azt a fát, amit élete utolsó éjszakáján Babits Mihály látott (ld. a fotót), mert ő maga is ezen a folyosón haldoklott. De én most haldoklom? Vagy talán jól vagyok? Hány óra van? Hogy sikerült a műtét? A hatalmas seb még nem jelent semmit – az orvosok a műtét elején kiveszik a betegek nyirokmirigyeit, és az operációt csak akkor folytatják, ha a nyirokmirigyek „tiszták”. Szentséges ég! Most akkor életre vagy halálra ítéltek engem? Ezt akarja megtudni M., a betegtársam is, aki síros hangon kérdezgeti, mi történt vele.
„Szedje össze magát!”, dörren rá az ápolónő, és kicsattog a folyosóra.
M. (civilben egy vidéki kutatóintézet vezetője) csendben elsírja magát. Veszélyes, őrült dolog. (Ezt másnap magam is megtapasztalom, mikor próbálom a paplan alatt kisírni magam: majdnem felszakad a sebem.) Most csak hallgatom M-t, és együttérzően makogok, mást nem tehetek. Félek attól, hogy az ápolónők (mint az oviban a dadusok) valahogy megérzik a „ficánkolást”, és visszajönnek, hogy „helyre tegyenek”.
A folyosóról ideges fények. Valahol valami baj van. Érzem.
Másnap kiderül, hogy fejben jól rekonstruáltam az eseményeket. Az ápolónők hajnalban előírás szerint hozzákezdtek az ébresztésünkhöz, de félbe kellett hagyniuk, mert valaki az egyik kórteremben rettenetesen rosszul lett.
De miért nem mondták EZT?
„Lányok, a türelmüket kérjük, fél óra múlva visszajövünk.”
Úgy gondolták, egyetlen megoldás, ha „megfegyelmeznek” minket.
Két alulfizetett, holtfáradt, a feladataik alatt összeroppanni látszó éjszakás nővért persze könnyű megérteni.
De ez a verbális durvaság nem itatja át az egész életünket?
A beszólogatás, a leoltogatás, az alázás, a pocskondiázás, a verbális abúzus. Mindenki tudja, hogy a gyerekkori zaklatás „nem tesz jót” az egészségnek – de hogy állunk vajon a Kelet-Közép-Európában oly kedves verőszavakkal? „Hogy jössz te ehhez?” „Mit képzelsz magadról?” Azok jót tesznek? Az én mindeddig legsúlyosabb egészségügyi katasztrófám (hetedik hónapban megindult szülés) nem egy gyerekkori trauma, hanem „beszólás”, verbális agresszió miatt következett be.
Soha nem dolgoztam olyan munkahelyen, nem jártam olyan irodalmi körben, ahol ne lett volna szokás valakit / valakiket kipécézni. Leoltani, elrettenteni, pocskondiázni. Hát nem ezért van Kelet-Közép-Európában ennyi daganatos beteg?
És mindezt valami mifelénk divatos hamis hősiesség is elviselhetetlenné teszi. Bírni kell. Ökölbe szorított kézzel.
Nem az a legény, aki adja. Az a legény, aki állja.
Nos, én nem vagyok „legény”. És nagyon nem állom a dolgot. Szeretek nyersen fogalmazni, de rosszul vagyok, ha a jelenlétemben pl. a villamoson „leoltanak” egy nőt, egy öreget, egy gyereket. Egy úszóbajnokot. Egy rinocéroszt. Egy akárkit.
Ennek ellenére alig merek a testet-lelket pusztító, verbális agresszió ellen fellázadni. Csak nyüszítek, mint éjszaka az őrzőben. Pedig sokszor mondhatnám (mondhattam volna), ha én kedvesen beszélek, beszélj velem te is rendesen!

IV. A látványos társadalmi különbségek — nos — egészen biztos, hogy rosszat tesznek az egészségnek. Hát nem ezért élnek Skandináviában tovább az emberek? Senki sem szeret éhező, beteg, haldokló embereket fütyörészve vagy akár lehajtott fejjel kerülgetni. A társadalmi különbségek főleg akkor zavarók, ha ezek nem valami „atyáinktól” örökölt, évezredes elnyomás következményei, hanem személyes felelősség terhel minket miattuk.
A Kékgolyó utcai Csodaklinika (mert ez tényleg egy kiválóan felszerelt kórház) jól megtestesíti a rendszerváltás bűneit. Egy mindenki adójából, TB-hozzájárulásából fenntartott állami intézmény, melyet mégiscsak a „kevesek” vehetnek igénybe. Én persze csak az itteni nőgyógyászatot láttam – hát itt biztosan egyetlen paraszt, roma vagy munkás nő nem rontotta a levegőt. A Kelet-Magyarországon élő nők nyilván még azelőtt meghalnak rákban, mielőtt felfedeznék a betegségüket. Se szűrővizsgálat, se nőgyógyászat, se tudás a betegségről. A pártok szívesen beszélnek az „egészségügyről”, megmondóik boldogan ócsárolják a „pénzéhes orvosokat” („mért nem oldják meg ŐK a helyzetet?”), választási évben tonnaszám ígérik a lélegeztetőgépeket – de ez az egész nem komoly. Én még nem láttam olyan „embernyelven” írt útmutatót, amely megmagyarázná Marika néninek, hogy milyen tünetek esetén kell orvoshoz fordulni, hogy milyen kezelések várnak rá, hogy mit kell tennie. Hogy mért érdemes az egészet végigcsinálni.
Egyáltalán nem igaz, hogy a Kékgolyóba csak magánorvoson keresztül lehet bekerülni. Be is dumálhatod magad, mint én tettem. Sok gátlástalanság és tudás kell hozzá. De az is igaz, hogy a legtöbben irdatlan pénzeket fizetnek. Magánorvos, magánvizsgálatok, magánkórház. (A „magán” főleg a dunántúli gazdag nőkre van hatással – szerencsére sokan időben rájönnek, hogy a VIP-reggeli és más effélék nem pótolhatják az ország legjobban felszerelt műtőit.)
Még egy olyan romantikus antikapitalista is, mint én, belátja, hogy ez a sok fájó igazságtalanság nem orvosolható az ellátórendszerek reformja és egy kulturális fordulat nélkül.
De ez nemcsak a pártokon múlik. Ma Magyarországon legtöbben nyelvi-kulturális okokból halnak meg. Rajtuk már egy jól megírt brossúra is sokat segítene. Hol van a petefészkem, hol van a méhem? Mire kell figyelnem? Nem mindenki szereti a finomkodóan gátlástalan (pocaklakó, mályvavirág etc.) nyelvet, amin a felső középosztálybeli nők a testükről beszélnek.
1999-ben pro bono egy neoprotestáns alapítványnál dolgoztam. Utcáról kimentett gyerekprostituáltakat készítettem fel magyar irodalomból a középiskolai felvételire. Ezek a lányok nemcsak Arany Jánosról nem tudtak semmit, hanem a saját testük működéséről sem – pedig már tele voltak számtalan női betegséggel. Az alapítványt vezető lelkész arra próbált rávenni, hogy egy orvossal írjunk egy, a női test működését bemutató, fiatal lányoknak szánt, „embernyelven” szerzett füzetkét. A szintén pro bono dolgozó nőgyógyász hamarosan külföldre ment. Engem pedig 2000 végén véglegesítettek az egyetemen. És azt gondoltam, a trubadúrok sokkal fontosabbak.
Hát ezt rosszul gondoltam.
Nemcsak magamat árultam el sokszor, hanem másokat is.
Huszonegy év múltán – orvosi segítséggel – ezt a kis füzetet meg fogom írni.

(A képen a magasabbik fa a Siesta szanatórium nevezetes fája. Az engemet gyógyító csodálatos orvosokról talán majd máskor. M. persze nem M. És nem egy „kutatóintézet vezetője”, hanem más felelős beosztásban dolgozik.)

***

54 vagyok, egy 13 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.

De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019).”

Kapcsolódó oldalak:

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál Facebook oldala

Bánki Éva írásai a Lenolaj.hu oldalán

És tényleg: semmi sem egyszerű. Kapcsolódni másokhoz. Pesten barátokat találni. Betti tőlem kérdezi, hogy hány szál virágot vegyen az egyik öreg vendége temetésére. Nem tudom. A fodrászok már vidéken sem kísérik el a vendégeket a temetőbe. Hirtelen ötletből meghívom Bettit az egyik “vendége”, a lányom iskolai bulijába: Maszkabál, kimittud, pizza, sok olasz. Ahogy kimondom, hogy “miért nem jössz el velünk,” már megbánom. Észreveszem, ahogy a féltékenység átsuhan a lányom arcán.
De már ott vagyunk a tömegben. Ciai, ciao! Meglátom Bettit a harmadik sor közepén: mintha az iskola takarítónője helyet foglalt volna az öltönyös, kosztümös, jól szituált szülők között. Gyorsan leülök mellé. Közben tündi-bündi apróságok táncolnak a színpadon. Száll az o sole mio, vagy valami más ízléstelen baromság. Ebben az iskolában nem is hiszed el, hogy vannak valahol tönkrement falvak, tönkrement kisvárosok.
Bettivel az ő szalagavatójáról beszélgetünk. Hogyan verte meg két fiú az osztályfőnököt. (Aki utána nem emlékezett semmire, mert olyan részeg volt.)
Duzzogva, sértődötten feltűnik a lányom. Kiderül, nem is akarja megvárni a tombolát. Igyunk meg egy kólát, javaslom.

Az iskolai buli után egyszer találkozom Bettivel, aki hajvágás közben elmeséli, hogy összejött egy nagyon rendes pakisztáni fiúval. Nem tudom, mit mondjak. Szerencsére Betti beszél kérdezés nélkül is: És mint mindig, okos és őszinte. Azt szereti ebben a mohamedán fiúban, hogy milyen kiegyensúlyozott, nem iszik, nem drogozik, nem kapja fel a vizet. Ennek talán a valláshoz is lehet köze. Két lábbal áll a földön. Nyugodt, csendes. Szereti a gyerekeket.
Egy csomó fontos dolog, ha az ember családot szeretne, mondom óvatosan. De mikor meghallom, hogy Pakisztánba készül, megijedek. Én persze nem a politikusok, vagy a fehér éjszakákra vágyódó lánykák szemével nézem a dolgot, hanem a vidéki szülők szemével. Hol van ez a Pakisztán? A Ráktérítő vagy a Baktérítő mellett? Hogyan fogják megpillantani az unokákat? Hogy süt majd a nagymama tortát a szülinapjukra?
Te tudod, mondom. Csak légy óvatos!
Már egy másik fodrászt kerestem, mert Bettiék üzlete hol nyitva, hol zárva. A kolléganők szerint Betti valahol külföldön “lébecol”. El is felejtettem volna őt, ha egy hónapja egy tájszólásban beszélő asszony fel nem hív. Maga az írónő?
Honnan szerezték meg a számom? Mibe keveredtem?
Betti anyukája elsírja, hogy a lányukat kicsalták a vadidegenbe, és ők két hete nem érik el. Hogy hagyhatta ezt a rendőrség? Milyen dolog ez?
Betti felnőtt ember, felelem.
Nem úgy van az, mondja az anyuka. Akár el is rabolhatták. És ők még üzenni sem tudnak neki. Szegény Betti azt se tudja, hogy a nagypapája meghalt.
Hallgatom az asszonyt, aki kétszer adott életet a lányának, mikor megszülte, és mikor elküldte a szülőfalujából. Talán telefonálni kéne Pakisztán budapesti nagykövetségére.
Érzem, hogy azt szeretné, én telefonáljak.
És mondja meg nekik, hogy Bettinek érettségije van. Hogy van egy saját üzlete. Hogy nagyon várjuk haza.

De szerencsére nem kell sehova telefonálnom, pár nap múlva a busz ablakából látom, hogy Betti kikísér az üzletből egy idős vendéget.
Már nem az a régi, életvidám Betti. Nyúzott, sovány, sápadt. Olyan, mint egy kézilabdacenter, akinek a csapata mérkőzés utolsó pillanatában kikapott.
Nem keresem meg személyesen, nem akarom a csalódásairól, a fehér vagy akármilyen éjszakákról kifaggatni. Anyukája telefonját sem akarom szóba hozni.
De küldök egy SMS-t. “Örülök, hogy láttalak. Remélem, jól vagy.” Betti az, aki felhív.
Megnyomni egy számot könnyű.
De aztán mit mondjunk neki?

Nem olyan egyszerű semmi, mondom, hogy kicsit segítsek.
És eszembe jutnak a kontinensek, ahol soha nincs éjszaka.
Tényleg, semmi sem egyszerű, feleli.

***

54 vagyok, egy 12 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.

De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019).”

Kapcsolódó oldalak:

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál Facebook oldala

Bánki Éva írásai a Lenolaj.hu oldalán

És ez a terhesség sem olyan, amilyennek lennie kéne. De három szülés után az ember nem problémázik feleslegesen. Az csak jó, hogy ez az új baba nyugisabb, mint a másik három volt. Kinek hiányoznak az éjszakai rugdosások?

Az első nagy rosszullét a hetedik hónapban, a bútoráruházban tört rá. Összevérzett egy kanapét – micsoda brutális, szörnyű megaláztatás! És mintha aznap minden összeesküdött volna ellene: Lencsi feleselt, Szonya leöntötte a kabátját, Niki óvó nénije pedig azt bizonygatta, hogy gyógypedagógushoz kéne járni a legkisebb lányának. – Hogy micsoda! – ordított Edit. Ekkor érezte a második, iszonyatos rúgást a hasában.

A világ elsötétült, ő pedig zuhant fejjel lefelé.

Aztán mintha szakértő kezek kihúznák a testéből a gerincét, és a száján át kiemelnék a máját, a szívét, a tüdejét. Már csak a kis varangy maradt a méhében, aki olyan eszeveszetten rúgdosódik, hogy a köldökén át előpattan, és – ó, irgalom! – körbe-körbe ugrál az óvoda udvarán.

Edit negyvennyolc óra múlva felébredt, ám a fájdalmai miatt visszaaltatták. Hány nap telt el? Hány hónap? Mikor újra felébredt, Ákos a kezét simogatta. – Megvagyunk, hála Istennek – mondta mosolyogva. – Talán Fannika is lassan összeszedi magát.

De milyen Fannika? Az ápolónőkbe kapaszkodva Edit áttámolygott a koraszülöttosztályra. – Gyönyörű, ugye? – lelkendezett az egyik nővér, és rámutatott egy haldokló  békára, egy sovány, zöld csecsemőre.

Edit nem is tudta, hogy érjen hozzá a gyerekéhez.

A gyerekéhez? Úgy érezte magát, mint a mesebeli királyasszony, akinek gonosz riválisa egy kutyakölyköt vagy békát nyom a szülés után a kezébe. – Drága kicsikém! – suttogta Edit, és a mutatóujjával megsimította a vinnyogó gyereket.

A kis Fannival otthon sem volt könnyebb. A nővérei napközben békucinak hívták, de éjszaka, amikor a kislány a sírásával felverte a házat, zombinak, szörnyetegnek. Mert Fannikának mintha a levegő is fájt volna.

Ordított, ha az anyja a karjába vette. Ordított, ha letette. Allergiás volt mindenre: a vízre, a tápszerre, a huzatra, a fényre, az emberi beszédre. Olykor szörnyű kiütések jelentek meg rajta, máskor furcsán megduzzadt a pocakja. Mintha próbálgatná, hogy a legkönnyebb meghalni.

Vagy jeleket váltana valakivel, akit nem látnak a szülei.

Edit nem ért rá ezen sopánkodni. Hisz a fürdőszoba nem készült el időben, és még a tolvaj közös képviselőt sem számoltatták el. Ráadásul Lencsit, a törekvő, megbízható Lencsit kirakták a szinkronúszócsapatból. És Niki! A gyógypedagógus panaszkodott rá, hogy túlságosan szétszórt. – Ugyan! Hisz csak egy művészlélek – tiltakozott Edit.

A gyógypedagógus a fejét csóválta. – Alig hiszem, hogy akár a következő évben normális iskolába mehetne.

Mennyi-mennyi tragédia! Igazi megkönnyebbülés volt hát, mikor Fannikát visszavitték a kórházba.

A kislány egyre zöldebb és soványabb lett, de valamiképp békésebb, ahogy elkerült Edit közeléből. – A bal szívkamrája nem megfelelő – magyarázta a főorvos. – De higgye el, anyuka, mi mindent megteszünk.

– Mindent – suttogta Edit.

Ákos, Lencsi, Szonya, Niki. Ákos évfolyamtársai. Edit barátnői. A nagyszülők. A szomszédok a társasházból. No, nézd! A temetésre eljött az a szélhámos közös képviselő is.

Rettenetes. Szörnyű, felfoghatatlan, iszonyatos.

Edit zokogva bólogatott. És a kis Niki még akkor is a kezét szorongatta, mikor a rokonok, barátok elindultak az autójukhoz.

– Ugye, nem én leszek a következő, anyu?

***

Első megjelenés: Országút

54 vagyok, egy 11 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.

De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019), Telihold Velencében (2020).”

Kapcsolódó oldalak:

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál Facebook oldala

Bánki Éva írásai a Lenolaj.hu oldalán

Rég jártam erre. Minden oly szokatlanul nyugodt ma, csak szívverésem dübörög vérereimmel kergetőzve. Ajándék ez a csend. Isten belehorgolta a csipkék közé, hogy mindenki láthassa és gyönyörködjék. Ő mindent ezért tesz… …a gyönyörködés miatt. A hangokat is ezért találta ki, hogy általuk nyerjen értelmet a hallgatás. Meg ezt a tejfehér ködöt is, ezt az áttetsző kendőt, hogy beburkolja vele a sok fölösleges szót, a sok cikázó képet, légies teret adva a nesztelenség grádicsainak. Elindulok ezen a lépcsőn. Nem tudom, hová jutok, de abban bizonyos vagyok, hogy Isten lába nyomában jó nekem.

***

Hajnal Éva Komlón született, édesapja tragikus halála után (1967) ír. Állandó szerzőnk a kortárs költészet jelentős alakja, rendszeresen publikál különböző irodalmi lapokban.

Hajnal Éva Pécsett él, három felnőtt gyermek boldog és büszke édesanyja. 1983 óta a pécsi Apáczai Nevelési Központ 1. Számú Általános Iskolájában tanít alsó tagozatban: magyar nyelvet, magyar irodalmat, ének-zenét, valamint rajz tantárgyakat.

Hajnal Éva irodalmi munkássága mellett kiemelkedő pedagógiai tevékenysége is. Az Art’húr irodalmi díjas és Nap-díjas tanítónő, mentor többek között irodalmi színpadot vezet, hét éve működtet egy városi tehetséggondozó csoportot PONT TE néven, szintén évek óta, nyaranta, hogy segíthessen a kevésbé tehetős szülőknek, ingyenes bibliai tábort vezet.

Kapcsolódó oldalak:

Hajnal Éva alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Hajnal Éva szerzői oldala a Magyarul Bábelben Irodalmi antológiában

Litera-Túra Művészeti Folyóirat 

Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin Facebok oldala

Art’húr Irodalmi Kávéház

Hajnal Éva 76 remek haikuja a terebess.hu oldalán

Hetedhéthatár Közérdekű Magazin

Padló szárnyaiban boldog repedés,
hangod suttogásában rejtőzködöm,
harmat cseppjeiről csüng a nevetés,
bólogató fák közt halvány fény köszön.

Mindentelenségben véled osztozom,
bár, ha lépegetnél hajnal lábnyomán …
… tétován a reggelt félregombolom.

Szép árnyékot fest a nap a ház falán,
pirkadat poroszkál, szinte egyedül,
kitárt ablakomba csak a csend repül.

***

Hajnal Éva Komlón született, édesapja tragikus halála után (1967) ír. Állandó szerzőnk a kortárs költészet jelentős alakja, rendszeresen publikál különböző irodalmi lapokban.

Hajnal Éva Pécsett él, három felnőtt gyermek boldog és büszke édesanyja. 1983 óta a pécsi Apáczai Nevelési Központ 1. Számú Általános Iskolájában tanít alsó tagozatban: magyar nyelvet, magyar irodalmat, ének-zenét, valamint rajz tantárgyakat.

Hajnal Éva irodalmi munkássága mellett kiemelkedő pedagógiai tevékenysége is. Az Art’húr irodalmi díjas és Nap-díjas tanítónő, mentor többek között irodalmi színpadot vezet, hét éve működtet egy városi tehetséggondozó csoportot PONT TE néven, szintén évek óta, nyaranta, hogy segíthessen a kevésbé tehetős szülőknek, ingyenes bibliai tábort vezet.

Kapcsolódó oldalak:

Hajnal Éva alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Hajnal Éva szerzői oldala a Magyarul Bábelben Irodalmi antológiában

Litera-Túra Művészeti Folyóirat 

Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin Facebok oldala

Art’húr Irodalmi Kávéház

Hajnal Éva 76 remek haikuja a terebess.hu oldalán

Hetedhéthatár Közérdekű Magazin

• Hogy az Art’húr korábban papíralapú újságként 10 ezer példányban jelent meg? Hogy a kezdeti 2-3 ezres példányszámot tudtuk emelni a 10 ezres határig?

• Tudta, hogy a kilencvenes évek végén az Art’húr újságnak adott interjút a világhírű japán karmester Kobayashi Ken-Ichiro, aki a Magyar Televízió I. Nemzetközi Karmesterversenyének első helyezettje volt? Kobayasi magyarországi tevékenységét 1986-ban Liszt-emlékéremmel, 1990-ben a Magyar Kultúráért Díjjal ismerték el, 1994-ben pedig megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést. 2010-ben a Magyar Kultúra Követe cím birtokosa lett.

• Tudta, hogy az Art’húr bölcsője Zsámbék? Itt készültek az első lapszámok, a Zsámbéki Főiskola adta az újság szellemi bázisát.

• Tudta, hogy az Art’húr meghatározó szerzője volt Biegelbauer Pál természetgyógyász-pap, a szeretet és elfogadás művészetének egyik legkiemelkedőbb hirdetője, aki holisztikus tudásával segítette tanítványait. Ő volt a Fényadás megalapítója (eszköztelen gyógyítás), katolikus (jezsuita) pap volt, a magyar Eckhart Tolle-ként nevezik, az aromaterápia, természetgyógyászat témákban több fontos könyvet írt. A zsámbéki stúdióteremben kézzel írott cikkét relikviaként őrzöm.

• Tudta, hogy a kiváló gyermekpszichológus Gőbel Orsolya cikket írt a hároméves Art’húrról, mintha az gyermek lenne? A korosztályi sajátosságok áthallásával igen vicces tükröt kaptunk. Gőbel Orsolya az olimpiai és világbajnok Kőbán Rita édestestvére.

• Tudta, hogy a Balázs Béla Stúdió vezetője, a Titanic filmfesztiválok főszervezője, a Toldi mozi akkori vezetője, Horváth György filmtörténész volt az Art’húr Alapítvány alapító okiratának egyik tanúja 1994-ben? Később az Art’húr Budapest Kongresszusi Központban tartott egész napos művészeti fesztiválunkat ő nyitotta meg, kiváló beszédében méltatta az alkotó műhelyünk országos jelentőségű sikereit.

• Tudta, hogy Endrei Judit egykori televízió bemondó (1976-1998), szerkesztő-műsorvezető volt az egyik Budapest Kongresszusi Központban tartott rendezvényünk háziasszonya? A mottónk annyira tetszett neki, hogy a műsorblokkok konferálásánál visszatérően használta: „érezzék jól magukat, és érezzenek jól minket! Az akkori rendezvényünkön 1500-1600 embert láttunk vendégül.

• Tudta, hogy Cseke Lászlónak mi köze volt az Art’húrhoz? “Itt Cseke László beszél, a Tinédzser partit hallják, a 19, 25, 31 és 49 méteres rövidhullámon” – Cseke László a Szabad Európa Rádió legkedveltebb műsorát vezette és emlékeit egy memoár kötetben megjelentette. A Budapest Kongresszusi Központban tartott rendezvényünkön a dedikációjáért hosszú sorok álltak. A híres rádiós 2017-ben meghalt.

• Tudta, hogy a József Attila-díjas (1978) és Kossuth-díjas (2008) költő, Utassy József levelet írt az Art’húrnak és többször nyilvánosan dicsérően szólt lapunkról? Haikui megjelentek a lapban!

• Tudta, hogy nálunk publikált – Animációs dolgaink címmel – a világhírű animációs filmrendező Cakó Ferenc? A Sebaj Tóbiás és a Zénó gyurmafigurák elismert alkotója, Cannes-ban Aranypálma díjat kapott az Ab ovo című filmjéért. Berlinben, a Hamu című filmmel pedig Aranymedve díjat kapott. Ma leginkább a performanszként előadott homokanimációjaival hódít. Többször volt szó arról, hogy az Art’húrnak készít-tervez egy kabalafigurát, ami azonban máig nem valósult meg.

• Tudta, hogy egy nagy dohányipari cégnek szándéka volt az Art’húr újság hátsóborítóján egy éven keresztül hirdetni. Ez a hirdetés nagyságrendben az éves lapkiadásunk felét fedezte volna. Az Art’húr szerkesztői, alkotói (tizenhatan) Dömötör László költő lakóhajóján döntöttek arról, hogy a dohányreklám ellentétes az egykori alapítás deklarált szándékával, így a támogatásról lemondtunk.

• Tudta, hogy Karlheinz Stockhausen kortárs német zeneszerző a lapunk tematikus Csend számába küldött tanulmányt. A művészt Marschalkó Eszter kérte fel, aki a Rádió Gyermekkórusának kiválasztott tagjaként dolgozhatott Stockhausennel egy lemez elkészítésében.

• Tudta, hogy az Art’húr programadó verse Faludy György Régtől sejtettem ezt című alkotása? A mester személyesen engedélyezte a vers használatát, a Budai Vár Korona cukrászdájában majd egy órán keresztül ragyogó szemekkel, elképesztő érdeklődéssel kérdezgetett az Art’húr létezéséről, lényegéről. A Kossuth-díjas magyar költő teljes lelkesedéssel állt az Art’húr mellé. 2020 augusztusában közöltük A jövő század lesz a végső című versét, ami 3,5 ezer megosztásnak köszönhetően több mint 650 ezer embert ért el, ami lapunk történetének rekordja, de alighanem maga a vers sem jutott el egyszerre ennyi emberhez. (Avagy tettünk valamit a Parnasszus oltárára.)

• Tudta, hogy volt az Art’húrnak egy Tollaslabda Sportköre is. Több mint harminc játékos játszott heti rendszerességgel a zsámbéki Főiskola tornatermében. Az egyetlen kiírt bajnokságát Pap László nyerte, Jóna Dávid és Varga-Tóth Csaba előtt.

• Tudta, hogy az Art’húr részt vett az Art’Expo kiállításon? A Lang András vezette Pesti Esttel közösen bérelt standon mutattuk be, hogy kik vagyunk. Bükkössy Bea grafikus lapillusztrációt japán üzletemberek ott helyben meg akarták vásárolni.

• Tudta, hogy Püski Sándor könyvkiadójának Krisztina körúti üzletébe lehetett kapni az Art’húrt, s általa rendszeresen kijutottunk az USA-ban lévő könyvesboltjába is. Püski bácsi ajándékkönyvekkel támogatta munkánkat.

• Tudta, hogy az Art’húr újság országosan vagy 20 helyen volt megtalálható? A fő helyünk a budapesti Duna moziban működő Odeon videotéka volt, de több art moziban, az Írók Könyvesboltjában, a Püski könyvesboltban, könyvtárakban, múzeumokban is fellelhető volt.

• Tudta, hogy Szentjánosi Csaba kiváló költő (Langstadler) tagja volt az 1993-as alapításnak és ma is aktív szerkesztője a lapnak?

• Tudta, hogy az Art’húr többször is volt vendég, kiállító a Sziget Fesztiválon? Sőt volt, hogy a Windisch József által szerkesztett Art’húr Kerekasztal Társalgó élőműsorral jelentkezett a Szigetről. A rendezvény egykori szervezője Müller Péter Sziámi később az Art’húr szerzőjeként is jelen volt! A Szigetre kivitt lapunkat gyorsan elkapkodták, meglepetésünkre sokan ismerték is.

• Tudta, hogy az Art’húr újság mindig ingyenes volt? Mégis kaptunk hírt arról, hogy több helyen, például a budapesti Egyetemi Könyvesboltban pénzért árulták!

• Tudta, hogy az Art’húr Karinthy Frigyes filmes írásaiból A gép hazudik címmel adott ki könyvet? A kötetet Nagy Csaba nagykanizsai író válogatta és szerkesztette.

• Tudta, hogy a korai szerkesztőségi üléseket a Király utcai Könyvesházának kávéházában tartottuk? Az akkori tulajdonos Verő Lászlót a jelenlétünk inspirálta, hogy júniusában megalapítsa az internetes Héttorony Irodalmi Magazint. 2016-ban H. Pulai Éva írt az Art’húrról a lapban.

• Tudta, hogy az Art’húr 16 fővel vett részt egy Theszaloniki-Katherini kiránduláson, amit mi, a magunk szórakoztatására kihelyezett szerkesztőségi ülésnek hívtunk? Máig ez volt az egyetlen külföldi utunk.

• Tudta, hogy Molnár C. Pál képzőművész munkája az örököseinek támogató beleegyezésével kerülhetett az Art’húr újság címlapjára?

• Tudta, hogy az Art’húr sokat köszönhet filmes szakembereknek. A legfontosabb Péterffy András, filmrendező, egyetemi tanár, aki a pedagógiai alapműnek számító Winkler Márta Iskolapélda és a Kincskereső Iskola című filmek rendezője. A Duna Televízió egyik létrehozója, az MTV elnöki teendőinek aspiránsa. Péterffy András főműsoridőben leadott interjúban beszélt az Art’húr jelenségről, az egyik Budapesti Kongresszusi Központban tartott rendezvényünkön ő mondta a nyitóbeszédet, az évente megjelent videoantológiánk az ő támogató jelenlétével, tanítványainak alkotásával jött létre. Péterffy András a Magyar Televízió Közművelődési szerkesztőség vezetője volt, amikor az Art’húr Fonóban tartott 10 éves születésnapi összejöveteléről 6-7 perces műsort készíttetett a Kultúrpercek című műsor keretein belül, s adott le az MTV-ben. Az operatőr Szőke János, riporter Assai H. Péter volt.

• Tudta, hogy Ponyiczky László Jancsó Miklóssal, Szűk Balázs Gothár Péter beszélgetését Art’húr színekben készítette, Szőke János pedig Zolnay Pállal készített filmjét a videoantológiánk részeként láthatta a nagyközönség.

• Tudta, hogy Miltényi Tibor az Iparművészeti Főiskola tanára rovatvetőként készített fotó-összeállítása, a Mike Tamás és Steinberg Johanna wündsdorfi fotóit az Art’húr elsőként publikálta. Később a sorozat a Sajtófotó kiállításon az Év fotója díjat nyerte kategóriájában. Mike Tamás ma a legismertebb hazai airbrush technikával dolgozó művész, munkái motorversenyzők és a Szalay Dakar Team egyedi sisakjain és járműveken éppen úgy szerepelnek, mint képzőművészeti kiállítások festővásznain. Johanna távol került a fotózástól, klinikai szakpszichológusként traumaterápiákat tart.

• Tudta, hogy Dolhai Attila az Art’húr tagja, lovagja volt? Anno rendezvényeinken nagy sikerrel énekelte a Jézus Krisztus szupersztár főszerepét (1996). Sikereinek kezdetén a Kifutó című könnyűzenei vetélkedő műsor bemutatkozó televíziós riportjában (1999) beszélt arról, hogy ő az Art’húr szellemi szabadcsapat tagja. Csonka András riporter vissza is kérdezett, „mi az az Art’húr? – erre Attila elmondta röviden az Art’húr lényegét – főműsoridőben. A tehetségkutató versenyben a Karthago együttes Apáink útján című dalával különdíjas lett. 2013-ban Jászai Mari-díjat kapott. Sajnos a kapcsolat azóta megszakadt.

• Tudta, hogy Gyurkovics Tibor is az Art’húr szerzője volt. Mészöly Dezső Lyukasóra című televíziós műsorának egyik felvételét tartotta Zsámbékon, amikor alkalmunk nyílt arra, hogy közlési jogot kérjünk Tőle, amit kérdések nélkül meg is adott. Gyurkovics Tibor Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, pszichológus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

• Tudta, hogy voltak/vannak színészek, színházi emberek az Art’húr támogatói között? Ilyen volt Szabó Gyula a Nemzet színésze, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, sokunknak Buga Jakab. Az Art’húr által létrehozott Feszt (Főiskolások, Egyetemisták Színjátszó Társulata) darabjában még játszott is (A Feszt 2001-2002 évben hét darabot mutatott be!). A darabot a drámapedagógia ismert alakja Gabnai Katalin írta és rendezte. Címe: A mindenlátó királylány volt. Neves és kiváló színészek is csatlakoztak hozzánk, így: Schneider Zoltán (1994 és 2001 között az Új Színház, jelenleg is a Radnóti Színház társulatának a tagja.), Kovács Lajos (az Argo Balogh Tibije és a Kontroll Bélája, Jászai Mari-díjas érdemes művész). Cikket is írt nálunk Szigethy Gábor színházi szakíró. Az Art’húr része volt többek között Bölöni Réka színművész; Szőke András színész-rendező; Tóth Edu stand up humorista; Móka János színházi rendező, drámatanár; Szabados Zsuzsa színművész, Rab László és Török Roland pantomim művészek.

• Tudta, hogy Tarján Tamás irodalomtörténész „jellegzetes ifjonti ábrázatú színes olvasmánynak” titulálja a lapot, amit írása szerint egy szuszra olvasott el.

• Tudta, hogy Klausmann Viktor a Tv1-en reggeli műsorában beszélgetett Jóna Dávid főszerkesztővel az Art’húrról.

• Tudta, hogy (tudomásunk szerint) az első olyan kulturális lap az Art’húr ahol Romdoc rovatcímmel a cigányság kultúráját mutattuk be. Rovatvezető: Pfeszter Géza volt. Támogatói: dr. Várnagy Elemér, és a költőként is jelenlévő Nagy Gusztáv. Szerepelt nálunk Bari Károly, Choli Daróczi József és a festő Péli Tamás.

• Tudta, hogy nálunk jelent meg Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor Széchényi-díjas kutató házaspár írása a Maszk tematikus számunkban? Később más írásaik is jelentek meg nálunk.

• Korniss Péter a Sajtófotó kiállítás megnyitóján az Art’húrral a kezében beszélt, a híradások bejátszásaiban jól látható volt. Egy véletlen média-hack vezetett ide. A megnyitó előtt egy perccel adtuk Korniss Péternek a lapot, aki a fellépése előtt már nem tudta letenni… Korniss Péter a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus, fotóriporter (külön érdekesség, hogy 1999-ben ő volt az első Kossuth-díjas fotóművész). Több évtizedig a Nők Lapja fotóriportere és képszerkesztője volt.

• Kőrösi András kitűnő operatőr, az Art’húr egyik alapító tagja segítségével bekerültünk a Família Kft.-be, az első televíziós szituációs komédiájába. A szerepbéli „hülye Vili” (Juhász Illés) kezében volt az Art’húr újság, mint valami olvasnivaló, azt lobogtatta. A sorozat Gát György és Szurdi Miklós nevéhez fűződik és 1991-től sugározták a televízióban. Kőrösi András a verseivel és filmjeivel is szerepelt az Art’húrban, ma az MTV vezető operatőre, számtalan dokumentumfilmet készített, a nagysikerű Lévai Balázs által jegyzett Dob+basszus című kultúrtörténeti sorozatot is ő fényképezte.

• Tudta? Hogy Kohári Csaba fotórovatunk szerkesztője jóvoltából Robert Doisneau legendás fotója került az Art’húr címlapjára! Doisneau, a francia fotóművész, az utcai fotózás egyik jeles képviselője. Kohári Csaba alapító tagunk, fotóművész, évtizedekig a Pethő intézet fotóstúdiójának a vezetője volt.
• Tudta, hogy az Art’húr reklám-képeslapja, a Gondolapunk, rajta a Zsámbéki honlapot népszerűsítő Rochbock metszett-tel 10 ezer példányban jelent meg Rácz Andrea szervezésének köszönhetően!

• Tudta, hogy a Fiksz rádióban évekig futó – Windisch József által szerkesztett – Art’húr Kerekasztal Társalgó műsorában illusztris vendégek voltak: Egervári Gábor – After Crying; Legeza László – máltai lovag; Takács Tibor – író; Tarbay Ede – író; Kiss Gábor – könyvkiadó; Mosonyi Ferenc – énekes.

• Tudta, hogy az 1986-ban alakult After Crying zenekar 999. koncertjét az Art’húr rendezvényén adta? Az együttes pályafutása alatt 11 albumot jelentetett meg.

• Azt tudta, hogy az Art’húr 1999-ben Giccsfesztivált szervezett Zsámbékon?

• Tudta, hogy az Art’húr alapításakor elkészült egy Art’húr Etikai-kódex, az akkori tagjaink annak elfogadásával váltak taggá.

• Tudta, hogy lett Art’húr a nevünk? A névadó 1994-ben Horgos Zsolt volt, aki tanító végzettségű kályhaépítő mester, ma Zsámbék alpolgármestere. Az Art’ mint művészet és az egy húron pendülés mozaikszava egy új jelentésréteget is nyitott, a Historia Brittonum által megírt Artúr király legendáját. A mi kis parafrázisunk játék, lelkiségében és szellemiségében hasonlatos Cseh Tamás indiántáborához, magához közel érzi a Holt Költők Társaságának szenvedélyét, útkeresését. Két fő szimbólum volt számunkra érdekes az Artúr legendából: az egyik a Kerekasztal, az egyenlő távolságra lévő lovagok (művészetek lovagjai címmel írt rólunk még az alapításkor Kollár Csaba a Sansz nevű pályázati lapban), a másik maga a Grál keresés. 1200 körül Robert de Borrou Arimátiai József című költeményében a hős Percival által keresett Grált azzal a kehellyel azonosította, amelyből Krisztus az utolsó vacsorán ivott. Az utolsó vacsora emlékére készített kerekasztalnál üresen hagyták Júdás helyét. Jelképek erdején át visz az utunk. Az Art’húr ma a civil, a kultúrát és művészetet kedvelő, és élményeit hordozó emberek alkotta közösség. “Az Art’húr egy szellemi kehely, értelmiségi társasjáték, jellemzőit sokszor, sokféleképpen leírtuk már, és talán fogjuk is. Az 1994-es kezdés hagyományokat, értékeket teremtett, így azokat védelmezni lovagi kötelesség. A lovag nem általam lesz azzá, én csak megtisztelem azzal, hogy annak tekintem. A lovag belülről válik az ember, nemességet jelent, az alkotásban való hitet, egy másikat tisztelő magatartás formát…” „Szükségünk van a művészetre, szükségünk a művészi munkára… és mert szükségünk van reá: meg kell teremtenünk.” (Kós Károly)

• Tudta, hogy 2016. januárban, februárban az Art’húr olvasóinak szám meghaladta a 110 ezret is? 2018-ban márciusában a 154 ezret, 2020 augusztusában pedig a 680 ezret?

• Tudta, hogy az Art’húr két alkalommal is kinn volt a Vörösmarty téri Könyvhéten? Nem önálló kiállítóként, hanem befogadott (Tinta Könyvkiadó) alkotóműhelyként. (Itt találkozott a lapunkkal többek között a Kossuth-díjas költő Határ Győző)

• Tudta, hogy Balatoni Imre, egykori zsámbéki főiskolás, ma a Héttorony Hangászok zenekar és a galgamácsai Művelődési Ház vezetője, az Art’húr szerkesztője volt, s főszereplője a Móka János drámatanár által színre vitt Art’húr Költői színháznak.

• Tudta, hogy Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő jelenleg is az Art’húr szerkesztője? Olvasóinknak az életművéből válogat hétről hétre.

• Tudta, hogy az Art’húr két antológiát is megjelentetett, 2016-ban és 2020-ban az Art’húr Aranykönyvet! Az antológiák kereskedelmi forgalomba nem kerültek.

• Tudta, hogy néhány kortárs alkotó, kik már nem lehetnek köztünk, korábban az Art’húr szerzői is voltak? Szabolcsi Erzsébet, Nyírfalvi Károly, Jagos István Róbert, Kapui Ágota, Tarbay Ede, Vogel Róbert.

• Tudta, hogy Hajnal Éva és Márkus László az Art’húr két egykori szerkesztője alapította a Litera-túra magazint? Thamássy Nagy Géza a Gondola, Pethes Mária a Kontraszt című oldalt. Társoldalunk még két szerkesztőnk, Szuhay-Havas Mariann szerkesztette Lenolaj, és Túri Zsuzsanna szerkesztette Térmozaik is.

• Tudta, hogy az Art’húr többször volt már a Civil Rádió vendége (Szerkesztő: Dabis Balázs Silvius), 98-ban pedig DJ Dominique (Várkonyi Attila) készített egy órás zenés műsort velünk az akkori Juventus Rádió esti műsorsávjában?

• Tudta, hogy a Palócföld főszerkesztője Gréczy-Zsoldos Enikő a salgótarjáni tévében, Arany-Tóth Katalin, az Art’húr szerkesztője a hódmezővásárhelyi tévében nyilatkozott az Art’húrról.

• Tudta, hogy 2017-ben a kiváló zenész Mester Csaba Art’húr kis koncertet adott Biatorbágyon a Café Chaplinben (Zenésztársa a tragikusan elhunyt Szabó Krisztián volt).

• Tudta, hogy az Art’húr „himnuszának” választott dal a Kék színű virág (Tolcsvay László-Huszár Erika) utal a nyomtatott újságunk kék színére. Azt viszont kevesebben tudják, hogy az Art’húr kék-ként is emlegetett szín a véletlen műve, a zsámbéki nyomda előzőleg egy kék színű meghívót nyomott, és nem lettek a gépek kimosva. A döntés azonnal megszületett: maradjon így!

• Tudta, hogy az Art’húrról wikipedia szócikk van? Pedig van.

Hajnal Éva Komlón született, édesapja tragikus halála után (1967) ír. Állandó szerzőnk a kortárs költészet jelentős alakja, rendszeresen publikál különböző irodalmi lapokban.

Hajnal Éva Pécsett él, három felnőtt gyermek boldog és büszke édesanyja. 1983 óta a pécsi Apáczai Nevelési Központ 1. Számú Általános Iskolájában tanít alsó tagozatban: magyar nyelvet, magyar irodalmat, ének-zenét, valamint rajz tantárgyakat.

Hajnal Éva irodalmi munkássága mellett kiemelkedő pedagógiai tevékenysége is. Az Art’húr irodalmi díjas és Nap-díjas tanítónő, mentor többek között irodalmi színpadot vezet, hét éve működtet egy városi tehetséggondozó csoportot PONT TE néven, szintén évek óta, nyaranta, hogy segíthessen a kevésbé tehetős szülőknek, ingyenes bibliai tábort vezet.

Kapcsolódó oldalak:

Hajnal Éva alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Hajnal Éva szerzői oldala a Magyarul Bábelben Irodalmi antológiában

Litera-Túra Művészeti Folyóirat 

Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin Facebok oldala

Art’húr Irodalmi Kávéház

Hajnal Éva 76 remek haikuja a terebess.hu oldalán

Hetedhéthatár Közérdekű Magazin

Korunkban semmitmondónak tűnnek a Könyvek Könyvéhez mérhető alapértékeink. Nehéz ebben a világban eligazodni, főként nehéz becsületesnek maradni.
Taposómalom – mondhatjuk.
Fura, néha érthetetlen, értelmezhetetlen kihívások érnek bennünket. Itt, aki becsületes, könnyen nevetségessé válhat. Aki nem sodródik a tömeggel, magányos marad.
Ma értékrendünk könnyedén változik, erkölcsi normarendszerünk igazítható, bárhogy átszabható, kedvünk szerint. Ha ezt adjuk örökségként, ha így nőnek fel gyermekeink, elvtelenekké, versengőkké, könnyen másokat figyelmen kívül hagyó emberekké válhatnak.
Bármit mondhatunk szavainkkal, a példaadás hoz valóságos változást!
Az változást hoz.
Csodálatos kaland kitartani!!!
Aki kitart, nem marad soká egyedül, akadnak követői, mert látják az életét! Látják, hogy tiszta a tekintete, tiszta a beszéde, hogy nyugodtan pihen minden éjszaka és azt is észre veszik, hogy képes örülni a következő napnak!
Zrínyi Ilona 1692-ben írja fiának:
„… Nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és a jó hír. A földi javak elveszhetnek, de aki becsületét vesztette, mindenét elvesztette.
Becsüld az embereket!
Aki másokat megbecsül, magamagát becsüli …”

… és ez nem kevés!

***

Hajnal Éva Komlón született, édesapja tragikus halála után (1967) ír. Állandó szerzőnk a kortárs költészet jelentős alakja, rendszeresen publikál különböző irodalmi lapokban.

Hajnal Éva Pécsett él, három felnőtt gyermek boldog és büszke édesanyja. 1983 óta a pécsi Apáczai Nevelési Központ 1. Számú Általános Iskolájában tanít alsó tagozatban: magyar nyelvet, magyar irodalmat, ének-zenét, valamint rajz tantárgyakat.

Hajnal Éva irodalmi munkássága mellett kiemelkedő pedagógiai tevékenysége is. Az Art’húr irodalmi díjas és Nap-díjas tanítónő, mentor többek között irodalmi színpadot vezet, hét éve működtet egy városi tehetséggondozó csoportot PONT TE néven, szintén évek óta, nyaranta, hogy segíthessen a kevésbé tehetős szülőknek, ingyenes bibliai tábort vezet.

Kapcsolódó oldalak:

Hajnal Éva alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Litera-Túra Művészeti Folyóirat 

Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin Facebok oldala

Art’húr Irodalmi Kávéház

Hajnal Éva 76 remek haikuja a terebess.hu oldalán

Hetedhéthatár Közérdekű Magazin