2024-12-10
Jóna Dávid 10
Jóna Dávid: A kozmosz nagykönyvében
A kozmosz nagykönyvében
csillagokkal teleírt űr-lapok.
A tejút kérdő ívén görb-ülök,
naponta Hold vagyok…
Beiratkozom a Világ-egyetemre,
rajtam az éjszaka palást,
egy apró esély, hogy megértsem végre
az Őskoppanást.
Mítoszteremtő felvetés, a szellemi gravitáci...
Jóna Dávid: Harmatcsepp
Valami messzeség,
az időn súrlódó lassú lejtés,
a füst oszlik szét a légben,
a múlandóság a biztos,
s a felejtés,
ahogy egy árnyék pihen
a falmélyedésben.
Sorsodra hasonlítasz mikor írsz,
és neved ide-oda vésed,
de voltaképpen harmatcsepp lesz
minden okosságod...
Jóna Dávid: Az óvoda udvaron az ősz
mint girhes kutya, olyan a pad,
a levél-cafat a torkán akad,
feslett festék-bundája közt a csavar,
kiszáradt érzékek vándorkiállítása az avar.
hamarosan migrén-mosoly lesi
az óvatlan pillanatokat,
s annak következményeit méri,
ide szokott ülni mindkét óvó néni...
1968. szeptember 9-én született Jóna Dávid költő, lapszerkesztő, médiatanár, az Art’húr kulturális művészeti lap alapítója (1994), főszerkesztője, a Facebookon az Art’húr Irodalmi Kávéház vezetője
Isten éltesse!
Jóna Dávid tanítói, közművelődési diplomájának megszerzése után, Péterffy András rendező osztályában végzett az ELTE Videokommunikáció szakán, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának Mozgóképtanári kurzusát, továbbképzését végezte. A Zsámbéki ...
Jóna Dávid: Ősz
Ősz 1.
Szelíd halál, törvényt követ,
látszódnak a sóhajok,
vízre hulló levelek,
mint apró kicsi csónakok
szelik a vizet.
Ősz 2.
Keki színű vakolatingében
áll mellettem a présház,
a diófa dühösen a homlokát a cserepeihez veri,
a múlandóságát beismeri,
miközbe...
Jóna Dávid: Ahogy leng a hinta az almafán
keresem a példákat,
s bizony a példákban nincs hiány...
brokátzsinórral elkerített létem, s a valóság között vagyok,
ahogy leng a hinta az almafán...
kavicsok közt utat talál az élni akaró virág,
az idő félelmet és hitet old,
egy mosolyban fogant könnycsepp,
f...
Jóna Dávid: Magamra álmodom
* Pethes Mária versére *
a nőm álmodom magamra,
amikor az ölének régi tüzében
a pillanatot alaposan körbejárja,
s a legtisztább ingét dobja hátra,
magamra álmodom, magamra,
már ma.
az álom a kallódó éjjelek vigasza,
áldással oldott magány…
s ő itt, az ágy túlo...
Jóna Dávid: Újhold
A férfi megérkezik.
A nő széken ül, ölében gyűrődő ruhájának redőit simogatja.
A kupolateremben erősödik a dobogás. Félhomály van.
Megdermed a cukorszirup. Mi lesz most?
Az ezerszer elképzelthez képest minden más.
Mindig így van.
A vaskapu nehéz ajtószár...
Jóna Dávid: A tavasz
Tavasz 1.
Kicsorog a tél az ereszen,
a domb ívének zöldül palástja,
arcot melenget a napsugár,
a hirtelen-fény a szemet bántja,
olyan az ember mintha szalutálna,
ahogy a határban a messzeséget nézi.
Illékony sóhaj, felszisszen a föld,
levéltölcsérben h...
„A szerelem volt a tűz, az évek rajta a fahasábok, a veszekedés volt a füst, és parázs volt a vita.”
Jóna Dávid (Budapest, 1968. szeptember 9.) költő, lapszerkesztő, médiatanár. A zsámbéki Főiskola egykori tanára, stúdióvezetője; az Art'húr kulturális művészeti lap alapítója (1994), főszerkesztője, az Art’húr Irodalmi Kávéház vezetője.
...