2024-11-25
Vers (10 talált bejegyzések)
László Orsi haikuja
Zsíros kenyéren
őrölt pirospaprika -
Nagymamám szíve.
László Orsi (1996. december 1.)
Marosvásárhelyi születésű vagyok és jelenleg Németországban élek. A versek régóta foglalkoztatnak, mindig is szerettem őket. Legfőképpen József Atti...
László Orsi: KAVICSOK A DUNÁNÁL
Megbeszéljük majd egyszer,
hogy mi történt velünk.
Hogy ahová vesszőt kellett volna
mi miért pontot tettünk?
Miért szegtük meg azt
a szent fogadalmat.
S miért nem dobtuk a Dunába
a maréknyi haragunkat?
Megbeszéljük majd, hogy ha te
elmentél én miért r...
Márkus László: Álarctalanul
Miként a tiritarka falevelek,
hullanak le lassan álarcaim.
Melyik volt a valódi? Talán
a nagyhangú kocsmatöltelék,
szeretetéhes szoknyabolond,
az absztinensen is víg főnök,
vagy az örök gyermek, kinek
sohasem nő be a feje lágya?
Ki tudja? Előfordulhat ...
Bánki Éva: MINDIG AMERIKA
Itt, Pistikám, háromszor kel fel örömében a nap.
Vígan szökdécsel az ősöreg fenyőfák, habos felhőpaloták,
százemeletes tornyok közt. Mind eljutunk ide.
Ki halála előtt. A lustábbak haláluk után.
Vince megjött. Józsi úton van.
Te mikor érkezel, Pistikám?
...
Szentjánosi Csaba: Kétszer érek haza
Őszi balett, ahogy
a levelek forognak, perdülnek,
jövök haza a Kerepesi úton,
km-eivel megajándékoz a város,
a villamos úgy kísér, biztat,
mint tour de francos csapattársak,
előkelő hely megállni a kereszteződésben,
ahol nézhetem utcák találkozási pontj...
Keszthely György: Társtalanság
A példátlan egyedüllét,
saját szelektív főfogásod
jéggé fagyasztja, tartósítja
a napsugár kései álarcát.
Desszertként mit, minek?
A porcelántányér szilánkjai
úgy, darabokban biztonsági széfek.
Álarc a fény, a tél sistereg
Mindenszentekkor, mintha
a ri...
Shogór Susana: Tudományos magyarázat
mint akció a reakciót
mint tézis az antitézist
mint racionális az irracionálist
mint konvex a konkávot
mint centrifugális a centripetálist
mint objektív a szubjektívet
mint gravitáció a súlytalanságot
mint véletlen a szükségszerűt
Feltételezlek.
***
...
Szuhay-Havas Marianna: Mindenszentek
valami áthull az időszitán,
szembe-száll,
rozsdás emlékhintán
mézmadarunk árnya áll,
az a két kis kereszt,
fiad és lányod,
gyökeret nem ereszt,
mennyire utálod,
ha megkérdezem:
Szabad felejtenem?
***
Kapcsolódó alkotás: Hornyik Anna: Elfelejteném - ...
Paul Valéry: Vénusz születése
Örvényanyjábol hűsen s gőzölögve
Viharon áttörve a teste felmerül,
A tenger éppen napra hányta keserűn,
A kínok gyémántjából lép ki nyögve.
Feldereng mosolya, majd hószín karján,
Mit sírva néz a véres vállú napkelet,
A nedves Thétisz gyöngysorai fénylene...
Para Olga: ANYA ÉS FIA
„Visszafogad az ősi rend.”
(Pilinszky János)
*
s szállunk a szélben
anya és fia
talán felkap
a szélvész
forgat
kering
felhőkbe
rejt
s végül
lelkünk lényege
lecsorog zápor
hevében
s az áldott földnek
visszaad
lelkünk lényege
új alakban
a végt...