2026-08-10
Vers (10 talált bejegyzések)
Szirtes András: A csoda körbeölel
Sokaknak e szürkeség nyomasztó
Nekem csodás puha lágy ölelkezés
A cseppek birodalmában üdülés
A rövid nappalok matt fényajándéka
Illan szemembe miközben
Minden csotog toccsan köröttem
Meghempergőzöm a sárban
Felnyalom a fákon ringó ezüstcseppeket
És né...
Nyírfalvi Károly: Orromban még
Állok a napon.
A föld még fagyott.
Mire ideér a szomszéd házból,
a talaj már alkalmas; rúgjuk a
bőrt, ablakok törnek, marad a könnyebb
gumilabda: pattog, míg ki nem durran.
Veszünk másikat. Piros alapon
fehér pöttyök; nap süt, elhalványulnak
a foltok...
B. Tomos Hajnal: Betűtávlat
Nem baj, ha lehull
a tekintet,
ha elsorvad a szem,
mely ma még
látta a folyó fodrát,
csak megmaradjon
a meder s benne
az örök sodrású ár -
az elmés é
és a kis hasas bé
száz év múlva is
ugyanazt üzenje
a nyelvemet értőnek,
amit ma leírtam
ne...
Nyírfalvi Károly: Nyúló perc
Ha felszeleteled a folyamot,
egyként a folyamatot, miképp
tortát, vagy foszló kalácsot,
a megvilágosodás egyetlen pillanat.
Mindez csak fényeskedő tévedés.
Porló kavics a bizonyosság ösvényén.
Márffyné Horváth Henrietta: Minden és semmi
Jól eltűntél, mint a meg sem fogant pillanat.
Homályos kép, csak egy távoli mozzanat,
melyet tőled megkaptam,
s maradt a kihűlt paplan.
Azt szorongattam gyermeki örömmel
- mintha sosem lett volna karácsonyom -
de hittem, enyém vagy zömmel,
vagy ha még n...
B. Tomos Hajnal: ÁTMENET
Hajnalban, mikor
a metsző űrt
kezdi belakni a fény,
völgyekkel árkolt
szikla-koponyákról
úgy száll fel a köd,
mintha nyújtózó agyról
oszlana puhán az álom -
aztán lesz minden újra
emberi talppal mérhető,
frissen vájt lövészárok....
Keszthelyi György: Lélekszonett
(Irvin D. Yalom nyomán)
Beismerem, megérintett a gondos,
szamárfül nélküli, szinte odaadó
alapossággal egymáshoz tapadó
papírköteg. Megérezted, hogy fontos
lehet számomra Dalma és Matthias…
ki tudja pontosan, mi honnan indul,
képlékeny napjain mivé ...
V. Horváth Anna: ELKÉSETT SZERELMES VERS
(FÉRJEM EMLÉKÉNEK)
Válladon kigyúló fények.
Szikrázó száz rubint-virág.
Körötted szürkül
a színét vesztett,
az elfásult világ.
Válladon alusznak a fények.
Elsápadt száz rubint-virág
alkonyi árnyban nyugszik körötted
s elhalkul, csendben a világ.
...
Nyírfalvi Károly: ELÁGAZÁSOK
Kanyarból bukkan elő,
az írást már nem látom,
víz csordogál a lapokon,
titokzatos ákom-bákom.
Értem jött, tudom én
néma beszéddel szólít
a betűk csak vonalak,
halkan súgom: jó itt.
Vérző ujjaim közt
száraz, vörös fonalak
zörögnek, mint levelek
ut...
Andrásfai Eszter: Lélek-keszon
Levegő után kapkodva,
így halok meg fuldokolva.
Egyedül. Nem vesz más körül.
Testem levegőbe merül.