2024-11-25
Próza (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: A TEREMTÉS
Németi Rudinak
Olyannak képzelte el, mint ahogyan estefele egy manó körbejárja a csillagokat, és felgyújtja azok lámpását. Mármint, hogy a Nagy Kéz megböki a születendő életet, és attól elkezd verni az illető szíve.
”Az állatoknak is?”, tette fel a kérdé...
Para Olga: Örökség
– Legyen a tiéd ez a régi tésztavágó, ez a készlet – rebegi alig hallhatóan dédi. Egy minicsomagocska oda volt készítve az ágya mellé, nehézkesen valahogy felül, szétnéz, és kéri, adjam oda a táskám.
De hát van nekem, Édesanyám!
– Tudom, tudom, de azért csak...
Nagy Patrícia: Ülök a metrón
kivételesen kipihent vagyok, ezer éve nem tömegközlekedtem, szívom magamba a fura élményt, bámulom az embereket, elképzelem vajon hová igyekeznek, lopva megvizsgálom tükörképem az ablaküvegben, jaj de jól nézek ki, hajam frissen mosva, illatos vagyok és vidám,...
Márkus László: Utópia
Elborul lélekkel rovom az utcákat, haszontalan célokat követek színpompásan villódzó neonreklámok kusza fényben, lábam alatt itt-ott megroppanó jéghártya figyelmeztet, bár egy időre visszavonult a hó, messzi még a tavasz üde lehelete s a lenge ruhás lányok com...
Nagy Patrícia: Már a tranzitban voltunk,
mikor Eszter elment kicsit szétnézni, és én ott maradtam egyedül a cuccainkkal. Egy harminc körüli férfi ült le közvetlen mellém. Mosolygott, köszönt, megkérdezte hová utazom, és kivel utazom, elmesélte ő hová utazik, és hogy a barátai mennyire várják, hogy új...
Mórotz Krisztina: Alvásfüggő…
átkarolod egyik kezeddel a másikat,
átteszed egyik lábadat a másikon,
átkarolod egyik kezeddel a másikat,
ez a hatalom titokzatos ködpalásttal borított be engem. Félelem szállta meg a lelkemet. (Az öntudatlanság határán téblábolva, látom a két lányt, a ...
Nyírfalvi Károly: Lufi
Akkor már vagy harmadik napja kereste. Hatalmas területet járt be, olykor átment az országúton is, ahogy Lufi tette, kereste a pajtásait, az olykor betévedő kosztosokat s az utcán előle menekülőket szintén. Eltűntek, választ nem adtak. S amikor már feladta, ak...
Hajnal Éva: Most csak úgy
Most csak úgy elmennék melletted, nem kérdeznék semmit, csak érezni szeretném a kellemes pipafüstöt, azt a teljes lényedből előtoluló férfiillatot. Összehúzott illatokkal kószál a szél.
Csak figyelném a csend sziporkázó lépteit, tócsák fénylő tükrében magam k...
Gergely Tamás: TÖRTÉNT
Vadmalac a bal első csülkét húzta épp végig a jobbján, amikor komája beköszönt.
”Mi az, reumás vagy?”
Úgy akarta kérdezni tulajdonképpen, hogy ”reumás is vagy?”, de nem szeretett volna külön fájdalmat okozni a barátjának.
Vadmalac legyintett erre.
...
Fellinger Károly: A VADALMAFA
Hol volt, hol nem volt, volt a szépséges Tündér Ilona kertjében egy óriási, égig érő vadalmafa. Számtalan madár rakott fészket az ágai közé. Naponta egy almát termett, de akkorát, mint egy óriási tök, legalább ötven kilósat. Igen ám, de mielőtt beérett volna a...