2024-11-14
2 perces (10 talált bejegyzések)
Maróti Ildikó: A tisztaszívűségről
Jó fej ez a kereskedő, gondolom, miközben elmondja, hogy a Meyer citrom Kínában őshonos, a mandarint és a citromot keresztezték, attól lett ilyen finom, vegyek, most érkezett.
Schrödinger macskáját sem a sarki állatkereskedésben keresné, kultúrantropológuskén...
Maróti Ildikó: Kérdések
A film főhőse olvassa egy könyvben:
"A haláltól való félelem valójában az attól való félelem, hogy nem voltunk képesek azzá válni, amit megterveztünk magunknak. Ha ránk zuhan a bizonyosság, hogy azt a teljességet sose érjük el, hirtelen nem tudjuk, hogyan élj...
Paulovics Tamás: HATVANHÉT TELE
Hatvanhét tele volt, december.
Elmúlt már karácsony, korcsolyáztunk. Egy nagyfiú: a Lovász Jancsi igazi jégkorongot hozott és szájtátva néztük: milyen menő ütője volt. Én nem fértem be egyik csapatba sem.
Kicsi voltam még, lassú és ügyetlen. Így aztán egyr...
Maróti Ildikó: A boldogságról
Idős férfi monológjából egy József Attila vers töredékét hallom ki, aztán abbahagyja a beszédet, belenéz az utazóközönség szemébe - mármint azok szemébe, akik nem sütik le szemérmesen - és azt kérdezi némi támadó éllel a hangjában:
- Mi a boldogság? Hol a bol...
Maróti Ildikó: A halálról
Részletesen elmesélte a fiú, hogy az erdőben milyen módszerrel ölte meg magát anyukája főnöke, éreztem rajta, hogy nagyon foglalkoztatja ez a téma. Minden korosztályra megrázóan hat a halál, gondoltam, de aztán a lányok mesélték, milyen vidám üzeneteket kaptak...
Maróti Ildikó: Az egymástól elválasztó szakadékról
A villamoson azt magyarázta valaki, mekkorát fog enni az ünnepek idején:
- Két egész nap lesz, én folyton enni fogok, érted, amikor akarok.
- Én mindig akkor eszem, amikor akarok, mondja a kék szemű roma férfi mosolyogva.
- De halat is eszünk majd.
- Szere...
Márffyné Horváth Henrietta: Késésben
Késésben volt, mint mindig. Az élete egy nagy káosz, folytonos versenyfutás az idővel. A reggeli csúcsforgalom, és a szemerkélő eső sem könnyített a dolgán. Lassan csörgedezett autójával közlekedési lámpától, közlekedési lámpáig. Az anyósülésen irathalmazok és...
Maróti Ildikó: A szerelemről
Azt iszonyú nehéz elképzelni, hogy szülők megölik saját gyereküket, mert nem a hagyomány szerint házasodtak, hanem szerelemből.
Megtörténik mégis. A hírt olvasva azt állítani, hogy a mottó, miszerint jó, ami van, nem baj, ami nincs, egyszerűen hazugság.
Keve...
Maróti Ildikó: Arról, hogy milyen lehet a költők élete
- Berúgott bácsikról tanulunk majd mindig irodalomórán? - kérdezi a kínai kislány, lehet, hogy a "Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg," ragadta meg a figyelmét. Kínában többen ismerik Petőfit, mint nálunk.
Aztán elmesélte, hogy képzeli el a költők életét:
A...
Maróti Ildikó: Azokról, akik elmennek
Mind elmegyünk innét, az Ungárék most, ők elköltöztek, mi meg később, és minket majd visznek. - mondja rezignált arccal egy nálam jóval idősebb úr a liftben.
Én bólintok, a szemem se rebben, a múltkor sem ismert fel a Normafánál, amikor a feleségével forralt ...