2024-03-25
2 perces (10 talált bejegyzések)
Cselényi Béla: ÁLOMVÍZ
Úszik a rekamié az álom tengerén. Az álomvíztől összetapadnak a tollpihék, a tengerifű és a lószőr. Elalvásom vészterhes, mint egy súlyos kór enyhe tünete. A víz vezeti az áramot. Az álomvíz az álmot vezeti, mintha New Yorkban sétálnék pizsamában. A felhők...
Maróti Ildikó: Az időről
Örök időt szeretnék, toppant a kis másodikos, mindig akkor van vége a játéknak, amikor a legjobb, apukám is mondta.
És a röpdolgozathoz is kellene az örök idő, bizonygatta, miután elmesélte, hogy a nagy túlerővel szemben vesztésre álló görög harcosoknak azt m...
Maróti Ildikó: Az életről
Ez az élet nekem nagyon kész. Halok meg.- ezt mondja a mindig kiegyensúlyozottnak tűnő, jól táplált fiú. Nincs egyedül, osztálytársa, aki télen Ausztriában síelt, nyáron is külföldön fog nyaralni, az élet értelmetlenségét annyit hangoztatta, hogy pszichológust...
Maróti Ildikó: Zsá
Zsá, az azt jelenti, igen. Hogy milyen nyelven, azt sose tudom meg, hacsak ti meg nem mondjátok.
Egy zajos bevásárlóközpontból menekülök el, ott hallottam. Arisztotelészre gondolok, aki azt vallotta, hogy a bölcs ember ösztönszerűleg igénytelen, mégis gyakran...
Gergely Tamás: Fifi a lakásunkban
Bizony elég rég, húsz éve lehetett, hogy írtam egy hosszú mesét, meseregényt egy illatcseppecskéről. Råckstában laktunk éppen, ki-kisétáltunk a Mälar partjára, ott pillantottam meg egy tavaszi nap a vörös áfonya készülő termését.
Lélekben is közel álltam hozz...
Cselényi Béla: A boldogság keresése
Keresem a szavakat és a szó közötti állományt. Kinyerni belőlük a sárga boldogságot. Nem, vagy csak alig megy. Eljutok értelmezhetetlen összefüggésekig, mint mondjuk egy tányér pörkölt sárga galuskával a konyha viaszosvászonnal fedett asztalán. Ebédelés iskolá...
Gergely Tamás: Az én elfoglalt szerzőim
Ha megrendelés érkezik - írjak ilyen vagy olyan szöveget, én azonnal nekilátok. A rövideket, többnyire félperceseket, ha tehetem, vagyis ha gépközelben vagyok (én már csak így írok: egyenesen a számítógépbe), fél órán belül küldöm annak, aki megszólított. A ho...
Gergely Tamás: Ki eteti a zsiráfokat?
Meg kell írnom, ha már felkértek rá. Illetve, ha egy elírásból ilyen kedves feladat lett…
A zsiráf, ugye, az a hosszú nyakú állat, amelyik a fa tetejéről leeszi a leveleket. Nos, fák vannak Stockholmban is, ahol lakom, viszont a meleg, amit ők oly nagyra tart...
Maróti Ildikó: Újra a szerelemről
Leonardo da Vinci szerint az ember, mint Isten képmása, a világ kicsiben, és annak harmóniáját testesíti meg.
Mikrokozmosz, amelyben ott a makrokozmikus teljesség.
Ez gyönyörű, és eszembe is jut, mikor a srácot hallgatom ahogy szerelméről mesél elragadtatott...
Maróti Ildikó: Arany és gyémánt
- Ha van egy kis pénzem, rögtön aranyat, vagy gyémántot veszek rajta, nyilatkozott a fiatal, szép nő. Felidézem, hogy én, és baráti köröm az ő korában mire költötte, ha volt egy kis pénze. Utazásra. Arany, és gyémánt sosem fordult meg a fejemben, de senkiében ...