2024-11-14
2 perces (10 talált bejegyzések)
Szécsi Gábor: Ha most kezdenék el írni egy könyvet, az arról szólna, hogy egy vidéken felcseperedett fiú eljön Pestre szerencsét próbálni
A gond csak az, hogy az összes eddigi verzióban már az első fejezetben meghal a főhősünk, amikor is a Kálvin téren a metrómegállóban próbálna átszállni a négyes metróról a hármasra. Általában vagy az történik vele, hogy még a mozgólépcső előtt halálra tapossa ...
Mórotz Krisztina: Időtlen kisülés
A toll megremegett a jegyzeteim felett, de előbb lebénított az aura, és hogy tudtam: jön. Valami jönni fog. Fölöttem áll. Tudom. Érzem.
A szekrény, az a ronda kopott, minden osztályban egyforma szekrény megindult felém tántorogva, mint egy ronda részeg. Nem v...
Szécsi Gábor: Az üzemorvosi vizsgálat arra jó, hogy elmenj a városnak egy olyan részére, ahová különben sohasem mennél
Helsinki út, lakótelep, szűk folyosóról nyíló lakások, az egyik ajtó fölött pirossal felfestett "Rendelő" felirat. Bent egy kis, levegőtlen előszobában hat széken ülnek, és fele annyian állnak. Köszönök hangosan, ahogyan illik. Egy ember visszaköszön. Levegő n...
Andrásfai Eszter: Szeretem a kávét
A reggelem kávéval indul. Mindig, minden körülmények között. Nem is a koffein. Hanem egészében maga a kávé. Sok tejjel, cukor nélkül.
Történt ma reggel, hogy nem volt itthon tej. Ami azt jelenti, hogy kávé sincs. Mert nekem a kávé csak tejjel kávé. Borzalom...
Andrásfai Eszter: Hullámvasút
Különös dolog a hullámvasút. Az ember sorban áll, megveszi a jegyét. Félelemmel átszőtt izgalom fut át rajta. Beszáll a kocsiba, ami lassan elindul vele. Egy kanyar után elkezd felhúzni a drótkötél. Félsz, mert nem tudod, mi vár rád, de bízol a biztonsági öved...
Hajnal Éva: Láthatatlan
Csak a kifulladás maradt. A futó utolsó lendülete, az utolsó levegő utáni kapkodások mélyreható bilincsei, mik megigazulttá teszik a végtelenben araszoló embert, az átláthatatlan, áthatolhatatlan csend kutatóit. Így utazol csomagokkal apró kezedben a városon á...
Para Olga: Örökség
– Legyen a tiéd ez a régi tésztavágó, ez a készlet – rebegi alig hallhatóan dédi. Egy minicsomagocska oda volt készítve az ágya mellé, nehézkesen valahogy felül, szétnéz, és kéri, adjam oda a táskám.
De hát van nekem, Édesanyám!
– Tudom, tudom, de azért csak...
Nagy Patrícia: Ülök a metrón
kivételesen kipihent vagyok, ezer éve nem tömegközlekedtem, szívom magamba a fura élményt, bámulom az embereket, elképzelem vajon hová igyekeznek, lopva megvizsgálom tükörképem az ablaküvegben, jaj de jól nézek ki, hajam frissen mosva, illatos vagyok és vidám,...
Nagy Patrícia: Már a tranzitban voltunk,
mikor Eszter elment kicsit szétnézni, és én ott maradtam egyedül a cuccainkkal. Egy harminc körüli férfi ült le közvetlen mellém. Mosolygott, köszönt, megkérdezte hová utazom, és kivel utazom, elmesélte ő hová utazik, és hogy a barátai mennyire várják, hogy új...
Nyírfalvi Károly: Lufi
Akkor már vagy harmadik napja kereste. Hatalmas területet járt be, olykor átment az országúton is, ahogy Lufi tette, kereste a pajtásait, az olykor betévedő kosztosokat s az utcán előle menekülőket szintén. Eltűntek, választ nem adtak. S amikor már feladta, ak...