2024-12-23
Bejegyzések tőle:Jyll
Keszthelyi György: Bárány kalasnyikovval
Várnak topogva sorukra
a nemlét bejáratánál,
az áldozat előterében,
állnak fegyelmezetten -
sokan és számolatlanul --
ünnepet mímelnek a békeidők.
Pedig kiszüremlik a gyereksírás,
kampón rángó testek ritmusára
herseg a szakadó bőr, tátog
a csempére ...
Fellinger Károly: BARISKA
Hol is, hol nem? Hát persze, hogy Vágán, ahol az embereknek úgy vág az eszük, mint a szenci borotva, élt egy szegény özvegyasszony a lányával, Mariskával. Olyan szép volt ez a Mariska, hogy minden tükör azt szerette volna, hogy belenézzen. Ha hiszitek, ha nem,...
Márffyné Horváth Henrietta: divat
divat a giccs a kerti törpe
márványoroszlán putri előtt
nyálas láv ami majd csömörbe
dönt
divat az aberrált elmebaj
guccsi és ájfon lehet hamis
mekdonáldszban enni ám hepaj
csakis
divat a flájbord jelentsen bármit
az egész világ realiti
médiasztár já...
„Az Én ‘körülményei’: az emlékek veszendősége után az emlékezésre való alkalmatlanság, a reflexióra-önreflexióra való képtelenség, a szembenézésektől való eliszonyodás nemcsak annak kérdésessé tétele, hogy látja-e a tekintet, amit néz, de annak is, hogy van-e egyáltalán, aki néz.”
SÁNDOR IVÁN (Budapest, 1930. március 11.) író, esszéíró, kritikus gondolata
„A nőknek mindig egyedül kell szembenézniük a férfiak fájdalmával.”
Grégoire Delacourt (1960. július 26. —) francia író, filmrendező és forgatókönyvíró gondolata
Cselényi Béla: Hétköznapi zötyögések
Bepréselődöm a vezető mögé. Ott, az első ülésen a legszűkösebb; a cipőm már nem fér el, mégis rendszeresen oda ülök, mintha oda szólna a bérletem. A fásult, hétköznapi munka ott kezd kiperegni belőlem, mint lyukas zsákból a mák. Máshova ülve(,) talán a vezetőf...
Hajnal Éva: Hétköznapi
Megrendítően hétköznapi
ez a hallgatás.
Nincs benne semmi különös,
csak a szőnyeg rojtjai,
ahogy összevissza állnak
és bódultan figyelik
a megsemmisülés pillanatait.
Csak az asztal, ahogy itt meghúzódik
félhomály bugyraiba dőlve,
vagy ez a pislákoló l...
Mórotz Krisztina-Nyírfalvi Károly: Ketten a kertben: örökjelen
Monet már alig lát, de festi még a
csodák kertjét, tavirózsákat kis fahíddal,
glicíniát újra meg újra, végül már csak
lila és kék foltok a hatalmas szélben lengő
vásznon; ha ereje fogytán, gazokkal harcol,
locsol, majd újra festi a kertben a részt,
a rés...