2024-12-23
Bejegyzések tőle:Jyll
Cselényi Béla: Vekkeriszony vekker előtt
Jaj, a vekkertől való rettegés beépült csontjaimba, mint az X-sugár, csontjaimból pedig, mint a fluor, álmaimba illant. Mindjárt fel kell kelnem — gondoltam álmomban –, bár tudja a fene, hogy járok-e iskolába vagy sem. Elvégeztem a tizenkét osztályt, aztán álm...
Gyermekáldás
Egy házaspárnak sokáig nem születik gyereke, és elmennek a paphoz tanácsért. A pap mondja nekik, hogy pont jókor jöttek, mert épp most helyezték áz Rómába 10 évre, és holnap indul. Amint odaér, az első dolga lesz, hogy egy gyertyát gyújt az érdekükben.
Telik-...
„A kíváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj. Mindent elhisz és semmit sem lát.”
Rejtő Jenő (Budapest, Erzsébetváros, 1905. március 29.[1] – Jevdakovo, Kamenka, Voronyezsi terület, Szovjetunió, 1943. január 1.) író, kabarészerző, librettista gondolata
1905. március 29-én született REJTŐ JENŐ író, kabarészerző, librettista
„Az író a rossz egyenes út helyett a jó görbét választja.”
Édesapja Reich Áron, bonyhádi születésű papírkereskedő. A magyarosítás során választotta a Rejtő nevet magának. Gyenge testalkatú gyermek volt, csak kamaszkorában erősödött meg.
Elemi iskoláit a Ke...
Andrásfai Eszter: Rita Húsvétja
Rita számára sosem volt igazi ünnep a húsvét. Gyerekkorában persze keresett és talált is színesre festett tojásokat, sőt, akár valami apró meglepetést is, de hát a húsvét mégsem volt olyan, mint a Karácsony. És ráadásul mindig elérkezett utána a rettegett hétf...
Oláh Tamás: Trilógia
Libegő, parányi folt táncolt
az Ecce Homo kép előtt.
Talán a villanykörte-napok vonzották,
s röpítették a terembe,
vagy virágnak nézte,
mézes tápláléknak
a festő fájdalmas vonalait?
Nem tudom.
Könnyelmű lénye árván lebegett.
Föl-le szálldosott, mint...
Gergely Tamás: JÉZUS MEG VADMALAC
Vadmalac Jézussal álmodott. A név nem lett kimondva, Vadmalac csak rájött abból, amit attól, aki fölé hajolt, hallott. Körülbelül ezt: "Nem szabadítottalak meg a szenvedéstől, de megváltottam a bűnöd!"
Vadmalac nem is tudta, hogy neki olyan van, azaz volt, de...
Márkus László: A képzelet margójára
Bebújtál kulcslyukamon,
kacér, sóvárgó remény,
majd hozzám simultál
lilába hajló csendeddel.
Magaddal csempészted
elhált nászunk illatát.
Hajnali napsugár rajzol
áldást a kopott Máriára.
Mellemre hajtott fejeddel
oly sokszor megcsodáltad.
Kékes fénye...