1905. március 29-én született REJTŐ JENŐ író, kabarészerző, librettista

„Az író a rossz egyenes út helyett a jó görbét választja.”

Édesapja Reich Áron, bonyhádi születésű papírkereskedő. A magyarosítás során választotta a Rejtő nevet magának. Gyenge testalkatú gyermek volt, csak kamaszkorában erősödött meg.
Elemi iskoláit a Kertész utcai községi Polgári Fiúiskolában végezte. Magyarból, németből és történelemből jó volt, de a többiből általában csak elégséges. Jó barátja lett Rózsa Jenő ökölvívónak, az ő hatására később ökölvívó-edzésekre is bejárt. Ekkoriban már nagydarab és robusztus megjelenésű volt, valódi bokszolóalkat. Egyik edzésén az edző, Székely József úgy eltalálta az arcát, hogy eltörte az orrnyergét. Ez élete végéig meglátszott az orrán.

19 évesen jelentkezett színitanulónak Rákosi Szidi színésziskolájába. Sok tehetsége nem volt, évekig csak statisztaszerepeket kapott. Közben gyermekkori barátjával, Buttola Edével Nagykörút néven újságot adott ki, ami egyetlen számot ért meg. Színészként később komolyabb szerepeket is kapott, de csalódottá vált a „csak jó” alakításai miatt. Már ekkor eltávolodott a színjátszástól, de amikor egy előadáson mint sebesülthordozó a nyílt színen elejtette Törzs Jenő színészt, mennie kellett a színháztól.

Heltai Jenő közbenjárására Berlinbe utazott, hogy az ottani színházakban tanulja a színészmesterséget. Mivel szerepet nem kapott, és a pénzéből is csakhamar kifogyott, továbbállt a városból, és igen hosszú, két évig tartó utazgatásba kezdett. Bejárta egész Európát, sőt még Észak-Afrika partjain is megfordult. Utazásai során rengeteg munkát elvállalt, volt többek között hajómunkás, heringhalász és mosogató is. Marseille-ben végkimerültségében jelentkezett a Francia Idegenlégióba, de a kimerítő szolgálat hamar megtörte, és az ezredorvos egészségügyi okokból leszerelte. Ezután kisebb-nagyobb kitérőkkel visszatért Budapestre.

Rejtő Jenő aláírása

Egy év múlva újra útra kelt, és Bécsbe utazott. Közben Budapesten a halálhírét keltették, Karinthy Frigyes pedig, aki a pártfogója volt, írt egy cikket róla a Pesti Naplóba, melyben kérlelte, hagyja abba a bujkálást, és fedje fel magát. Erre hazatért. Később napvilágra kerültek olyan feltevések is, mely szerint Karinthy és Rejtő együtt találta ki ezt a „csínyt”, Rejtő népszerűségének növelése céljából. Végleg hazatért, és lapszerkesztő lett, de Nagykörút című újságja csak egyetlen számot élt meg. Nádasi Lászlóval, gyermekkori barátjával kezdett írni bohózatokat, első közös darabjukat, a Gengszteridill-t be is mutatták. Rejtő egyre ismertebb lett, színpadi kabarékat és operettszövegeket írt, az egyik legsikeresebb művét, az Aki mer, az nyer című színdarabot több mint százötven alkalommal adták elő.

A színpadi művek mellett ekkoriban kezdett ponyvaregényeket írni, első alkotásai – melyek „filléres regény” formájában jelentek meg – a Párizsi front, a Vissza a pokolba, a Minden jó, ha vége van, vagy a Jó üzlet a halál voltak. Eleinte Lavery álnéven írta a regényeket, majd amikor jelentős sikereket ért el, bevallotta, hogy ő volt a szerzőjük. Rejtő Jenő felvette a P. Howard álnevet, mert az akkori tapasztalatok azt mutatták, hogy az olvasók szívesebben veszik az angol írók könyveit. A vadnyugati regényeket is alkotott, ezeket Gibson Lavery néven adták ki.

Rejtő Jenő bár rendkívül gyorsan írt, mégis sok időt töltött munkával. Gyakran egész éjszakákat átdolgozott át, rengeteg kávét ivott, de altatót is szedett. Ennek és túl fordulatos fiatalkorának köszönhetően az idegrendszere nagymértékben meggyengült, és 1939-től sok időt töltött idegszanatóriumokban. Tovább rontott a helyzeten az időközben kitört háború és a zsidótörvények, utóbbi miatt már nem is publikálhatott a saját neve alatt, így más írók műveiben segédkezett.

Rejtő Jenő emléktáblája szülőháza falán

1942. október 9-én az Egyedül Vagyunk című nyilas lap cikket közölt Rejtőről, nehezményezve benne, hogy az író ugyan zsidó származású, mégis nyugodtan írogatja a regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót. Ennek hatására súlyos betegen, a nagykátai kórházból hurcolták el munkaszolgálatra, és egy munkásszázad beosztottjaként Oroszországba került. Ott a nehéz viszonyok és a hatalmas hideg hamar felőrölték a szervezetét, és 1943. január 1-én meghalt, röviddel az 1943. január 12-i doni áttörést megelőzően.
Műveihez 1956 előtt csak a feketepiacon lehetett igen borsos áron hozzájutni. Új kiadásban A láthatatlan légió jelent meg elsőként, 1957-ben a Magvető Könyvkiadónál. Ekkor állítólag a feketepiaci árusok megfenyegették a kiadó igazgatóját, hogy lelövik, ha kiad még egy Rejtő-regényt. Ezután azonban sorra jelentek meg regényei, 1966-tól az Albatrosz Könyvek sorozatban. Sok mű ezekben az években érte meg legelső kiadását. Ezen regényeket bátyja, dr. Révai Gyula rendezte sajtó alá.

Spencer Walls (Havas Zsigmond), a negyvenes évek híres magyar krimiszerzője egyik művét P. Howard emlékének ajánlotta.

2003-ban emlékkiállítása nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kiállítás ideje alatt ugyanitt bemutatták a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Érem Szakosztálya által kiírt „Országos Rejtő Jenő emlékérem-pályázat”-ra beérkezett műveket.
Budapest VII. kerületében a szülőháza előtti utca viseli az író nevét.
2013-ban posztumusz Magyar Örökség díjjal tüntették ki.

LEGENDÁS ALAKJAI:
• Buzgó Mócsing, az igazi Trebitsch, részeges tengerész (Rejtő valós személyről mintázta)
• Fülig Jimmy szállásmester („fregattfőhadnagy”)
• Piszkos Fred, a »Kapitány«, egykori fregattkapitány
• Senki Alfonz, Tuskó Hopkins és Csülök
• Potrien őrmester
• Török Szultán (Boulanger úr), akinek valódi „barátsága” a mai napig kérdéses
• Nagy Levin
• Troppauer Hümér: érzékeny lelkű, de bivalyerős költő
• Wagner úr
• Gorcsev Iván
• Vanek úr, Gorcsev Iván személyi titkára

SÍRFELIRATOM

„Élt huszonnégy évet, meghalt boldogan”
A forró mámor hülye tavaszán
Sokat beszélt és sokat nevetett
Koravén szíve összetört korán
A jelenben nem volt Ő sohasem
A jövője kinevette bután
Élete volt egy sötét rejtelem
A halála: egy epizód csupán
Oktalan volt koldusa sok reménynek
Bolond volt: zsarolta az életet
S mikor az élet keveset adott:
Dacosan, vadul mindent elvetett
Sirassátok e sírban pihenőt,
Nagy mártír volt: a semmi harcosa
Pár könnyel gyászoljátok csendben őt
De útjára ne lépjetek soha
az agyát felszívta a végtelen
a szíve; lent a sírban elrohadt
örökül hagyott néktek, komoly, búsan
Libegő lehetetlen álmokat.
Komédiás volt
A szívével játszott
És fájva sírt hazug rongy könnyeket
Keresztre húzta fáradt mosolya
S kínjából:
A halál váltotta meg.

SÍR (A) FELIRAT

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csira
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.

És persze néhány elmaradhatatlan mondat:

• Aki sokáig foglalkozott már tigrisekkel, kígyókkal és oroszlánokkal, az jól ismeri az asszonyok lelkivilágát is.
• Tévedni emberi dolog, de azért velem is előfordulhat.
• A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.
• Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye – rövid és céltalan.
• A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek, hogy valaminek örülni fognak.
• Az nevet utoljára, aki először üt.
• Kerüld a részeg embert, hogy téged se molesztáljanak hasonló állapotban.
• Hiába titkolod múltadat: a nő előbb-utóbb rájön, és te röpülsz, mint egy hattyú.
• Hogy is van a csavargók nagy mondása? „Mindenütt jó, de legjobb sehol!”

Rejtő Jenő alkotásai a Magyar Elektronikus Könyvtárban: