Hajnal Éva: Újra

Újrahegyezted
ceruzámat,
érintésén
jönnek-mennek
szavaim.
Egymásba fonódnak,
mint a gyökerek,
selymes gondolatok
úsznak, szállanak,
kitárt szárnyakon
rezdül általuk
a csend.
Mintha táncban
röppennének
kicsiny lábaik,
gyöngéden
csusszannak
a papírlapon.
Máskor tétován,
gyámoltalanul
lábuk meg-megáll,
s mintha cél nélkül,
csak ténferegne
általuk a szó,
úgy járnak,
sután.
Aztán
szenvedélyes
táncba kezdenek,
egyszerűségük
egymásra simul,
összeégnek
mint szerelmesek.

Nem bánom már
a sok
forgácsot.