Gergely Tamás: EBÉDET OSZTANAK

Kismalacot még elszalasztották szódáért. Ám végül nem kellett a víz, Vadmalac a falhoz vágta a flaskát.
A pódium viszont a helyén, Vadmalac utólag megrugdosta.  Mikrofon beállítva, de a keserűségének nem volt hangja, a koma leszedte így is, úgy is.
”Megvan a szöveged?”, kérdezte Malacka. Meg, megvolt zakója zsebében. Szöveg?!
Most már szinte szégyellte, hogy olyat egyáltalán írt, kigondolt. Hogy meg akarta váltani a világot.
Senki sem volt kíváncsi a beszédére.
Az okos szóra.
Rá.
A békák talán: ott suttyogtak a döngölt földes padlón.
”Hát nem furcsa…?”, kérdezte. Kitől? “Hát nem.” Csak úgy bele a levegőbe.
Komája bátorította: ”A templomban ebédet osztanak. Azért.”
Na erre kitört belőle a nevetés, “Ez jó volt… Így zárta le magában a kérdést: – Ez volt a legjobb!”