Ahogyan ütöm s tűröm a vasat,
Ahogy a bádog tűrődik kezemben,
Úgy érzem, őrzöd mozdulatomat.
Apró tested, mely csodákra képes
Sodor magával, mint egy áradat.
Nem vagyok rab, mégsem vagyok szabad.
Ujjaim közt, ha megakad egy fűszál,
Hozzád hasonló, vékony termeted,
Mindig ott van figyelmes szemed.
Ha Isten volnék, nem formálnálak újra,
Maradj mellettem, mosolygó csodám,
Szemed tükrében fürdetem magam.
2010. őszén
*
Rafi Lajos (1970–2013)
erdélyi cigány költő
ÖNÉLETRAJZ
„1970-ben Marosvásárhelyen születtem. Ősszüleim nyárádmenti kovács-mesteremberek voltak, akik a kollektivizáláskor elvesztették munkájukat. Vándorolni kezdtek, és fazekakat, rézüstöket készítettek rögtönzött műhelyekben. Így kerültem egyéves koromban Gyergyószárhegyre. Szüleim nyolcosztályos általános iskolát végeztek, majd korai házasságot kötöttek. Hatan születtünk. Az általános iskolát Gyergyószárhegyen végeztem. Gyergyószentmiklóson a Mezőgazdasági Líceumban érettségiztem 1989-ben. Jelenleg hat gyerek édesapja vagyok, és őseim mesterségéből, a bádogosságból tartom fenn a családomat.”
Legfrissebb hozzászólások