Egy pillanatra vonták csak el a figyelmét, hozzászólt Kismalac, mire ő elvesztette gondolata fonalát. Még be is hunyta a szemét, hátha az ”visszajő”, ahogy magának dialektusban megfogalmazta, de kudarcot vallott a kísérlete.
Hirtelen azt se tudta, hogy szánakozzon-e, amiért egy gondolata odalett, vagy örvendjen. Hiszen, ha ilyen könnyen elillant, talán nem is volt egetverő, csak egy szokásos…
Látta újabban a fejében előforduló dolgokat: elcsángált gondolatát például szabálytalan füstalakzatként élte meg: távolodott tőle, a Tó fölé vagy abba az irányba úszott, ”szét fog foszlani”, gondolta.
Az érdekes az volt, ahogyan tűnt el mellőle: nem ahogyan a szél elfújja, vagy ahogy a kacsák haladnak a vízben, egyenletesen, hanem inkább ahogy békák haladnak előre, erőteljes lábcsapásokkal. Szaggatott egyenesben. Békaúszással.
2024-11-25
Legfrissebb hozzászólások