„Hangzavart”?
– Azt! Ha nekik az,
ami nekünk vigasz!
Illyés Gyula: Bartók
Amikor hallgatlak
mint egy távoli emlék képe
elém tűnik arcod is,
magamon érzem
szemed izzását, látom
vajúdó konok homlokod,
az alkotó embert,
aki járja a maga útját;
hányszor szidtak, intve ostoroztak,
te mégse választottad
hangok helyett a némaságot;
sokáig szokatlan volt hallani
a mindenséggel terhes
magányod csendjéből születő
fájdalmad hangjait;
nem értettük a gyógyító akarat
áramló nedveiből feltámadt,
és szenvedéseddel átszőtt zenédet;
nem fogtuk fel a jövő titkosírásával
lejegyzett, elevenen szálló
hangjegyeidet;
köszönjük neked, mert
egy markolással összefogtad,
hogy ránk simuljon a békesség,
a szomszéd népek dallamait;
te tudtad mi az,
ami a múlóban megmarad;
hallottad annak zenéjét,
aki fölöttünk virraszt,
s láttad a durva világba
küldött alakot,
ki veled üzent az új-világnak;
hangsoraid újszülött-sírása,
vérömlés-szerű áramlása
sokáig bántotta fülünket,
de most már tudjuk,
ami hangzavarnak tűnt régen,
mind finom hangzás volt,
s ma a rosszban – vigasz nekünk.
***
Legfrissebb hozzászólások