Gyülekeznek a szégyentelenek,
buldózereken érkeznek,
fintorogva, beolajozva,
feketén, mint a féknyom.
Bontani kell a könyvtárakat,
elfüstölni a felvilágosodást,
semmi sem vész el,
csak a vészkijárat.
Söprögetnek már,
erdőt, levegőt,
száguldó koporsó vijjog
a körforgalomban.
Betöri fejét a visszhang,
hörög és liheg,
Isten szavát úthenger idomítja,
morzsolja, mint a kockakövet.
Továbbállnak a tisztátalanok,
magára hagyják az árvát,
gumipapucsban a hold alatt,
egyes-egyedül, mint egy nyílt sebet.
Legfrissebb hozzászólások