2025-01-23
A LUSTÁK VERSENYE 9
Szuhay-Havas Marianna: Szerettem volna
hétmérföldes csizmában utolérni magam,
és összeszedni időnk minden kis morzsáját,
hogy egybegyúrjam szép jelenünk és a múltam,
hátha kiadja jövőnk végtelen formáját.
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. -) Art’húr díjas költő, 2008 januárja...
Hegyi Péter: Rusztik haza
Ne gondold, ha jönne egy telefon, hogy
Megölelne Párizs, vagy
Közelebb jött a kibaszott Lisszabon,
Wizz-Aireznék máris,
Visszeres lábam elé határt
Csakis a Duna és a Tisza von.
Ne fogadd, ha kapnék egy szigetet az
Azúri Kanáriból, csak
Az úri kedvem hi...
Paulovics Tamás: ÉLJÜNK HÁT ÚGY…
Lézerfény penge élesen átvillant
rajtam, mert sejtésem nem volt
már sejtelem. Köddé vált kételyem.
Mind, mind elmegyünk. Édesem!
Mulandó minden. Tíz év, húsz év.
Csak te maradtál meg nekem.
Mintha tíz év egy nap, mindegy.
Éljünk hát úgy, mintha...én ked...
![Keszthelyi György: Homlokszemcsék [ 1. ]](https://lenolaj.hu/wp-content/uploads/2017/05/ferfi_zakos.gif)
Keszthelyi György: Homlokszemcsék [ 1. ]
( a lírikus definíciója )
Egy borús, töprengő arc mögött óhatatlanul költőt sejt az ember.
A fekete kalapkarima árnyéka a keskeny orrnyergen úgyszintén rímgyanút kelthet.
Ámde megtörténhet, hogy korabeli szépiafotó sajátos patinája
Kubikost,
Írnokot,
Hul...
![Nyírfalvi Károly: [árnyékos hely]](https://lenolaj.hu/wp-content/uploads/2016/10/termeszet_gomb.gif)
Nyírfalvi Károly: [árnyékos hely]
Kell még egy árnyékos hely, honnan
Nézhetem köveken a nap fényét,
Esőcseppek csillogását a leveleken,
Gyíkok surranását bokrok alján.
Csak úgy egyszerűen elnézni a
Dolgok állását, míg üres leszek.
Egy árnyékos hely feltétlen kell,
Mely nem kezdet és nem...
Albert Zsolt: Míg várlak
Nem írok többet
ragyogó zöld falevélre,
esőkabátba zárt
fullasztó nyári estéken.
De míg várok rád
örömmel szedegetem
a földre hullott
hosszú perceket.
Buszok jönnek
elveszett álmokkal
néma tegnapok
emlékein láb dobban.
Nagyot szusszan
sóhajtva ajt...
Mórotz Krisztina: Te vagy
Kezem felkarcolta a tüske, amin
úgy fut az a szép, piros patak, mint az
őszi esőktől síkos öreg tölgy gyökere
a levelek között.
Olyanok, mint a sötétborostyán fésűk, melyek
félresöprik az ég hajából a gubancokat.
És te vagy az a halk alázat, amivel én jö...
Keszthelyi György: Édes hazám – vészkijárat
Gyülekeznek a szégyentelenek,
buldózereken érkeznek,
fintorogva, beolajozva,
feketén, mint a féknyom.
Bontani kell a könyvtárakat,
elfüstölni a felvilágosodást,
semmi sem vész el,
csak a vészkijárat.
Söprögetnek már,
erdőt, levegőt,
száguldó ko...
Fellinger Károly: A LUSTÁK VERSENYE
Hol volt, hol nem volt, Bergengócián innen és túl, ott, ahol a kurta farkú malacka széjjelrúgja az ólnak mind a négy oldalát, élt egy lusta legényke. Úgy hívták, hogy Kájó. Egyszer eljött a faluba a király követe, s közhírré tette, hogy a falu legesleglustábbj...