Szabadkán járt ipari iskolába, majd az újvidéki egyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt az újvidéki magyar rádió ösztöndíjasa volt. Már ekkor megjelentek szépirodalmi alkotásai és írt tudósításokat, recenziókat, kritikákat – tagja lett az Új Symposion nemzedékének.
Gion Nándor
(Szenttamás, 1941. február 1. – Szeged, 2002. augusztus 27.)
Végzése után nem ment tanítani, hanem az újvidéki magyar rádió munkatársaként dolgozott s gyakorlott tollforgatóvá vált. Első sikerét a Kétéltűek a barlangban című regényével érte el, majd a Testvérem, Joáb cíművel a Forum Kiadó első díját kapta meg. Ezután jelent meg az Engem nem úgy hívnak című ifjúsági regénye, majd a Postarablók, s a Híd-díjas Virágos Katona. A kárókatonák még nem jöttek vissza című gyerekregénye akkora sikert aratott, hogy kötelező olvasmány lett az iskolákban.
A Vajdasági Íróegyesület elnöke, az Újvidéki Színház igazgatója, az újvidéki rádió újságírója, szerkesztője, főszerkesztője is volt.
1993-ben áttelepült Magyarországra családjával együtt. Több komoly betegséggel is küzdött – 2002 augusztusában szállították be a szegedi Újklinikára, ahol másnapra meghalt. 2002. szeptember 12-én temették el a budapesti Farkasréti temetőben.
Életművének és személyiségének emlékét a határon túli fiatal alkotókat jutalmazó Gion-ösztöndíj őrzi.
(forrás: wikipedia)
Kedvcsinálónak legismertebb – és talán valóban a legszebb – regényének izgalmas elemzéséből Sántha József tollából:
„A Virágos katona minden szempontból hibátlan, a magyar próza egészének is sokat adó mű. Egy tizenéves fiú, Rojtos Gallai István elbeszélésén keresztül ismerkedhetünk meg a többnemzetiségű délvidéki falu családjaival és mindennapi életével. De a történet nem parttalan, nagyon is szubjektív és nagyon is eleven. A Virágos Katona a falu Kálvária-dombján álló naiv stációfestmények egyik visszatérő figurája. A Krisztust utolsó útjára elkísérő alakok közt akad egy katona, mellén sárga virággal, aki sehogyan sem illeszkedik bele a kép meséjébe, állandóan kinéz és kiáll onnan, mintha nem lenne valóságos része mindabban, ami körülötte történik. „Az az út fel a Golgotára rettenetesen hosszú, és ő az egészet úgy tette meg, hogy tulajdonképpen egy pillanatig sem volt ott.”
Rojtos Gallai is kiáll a falu valóságos életéből. Bár ugyanolyan szegény, mint a falu magyarjai, citerajátékával eléri, hogy ne kelljen beállnia a „vakondok” közé, ahogyan a földet túró parasztokat nevezi, hogy napjait ábrándozással és a Kálvária képeinek csöndes szemlélésével tölthesse. Barátja, Török Ádám, aki rablásból tartja el magát, nem érti meg a Virágos Katonát, de érzi, hogy részese valami rendkívülinek. A Virágos Katona esetlen, naiv jelenlétével örökös kétely és kérdés, titok és belső figyelem, amivel az őt megfejteni akarók sorsát is irányítja. (…) a háborúból visszatérő Rojtos Gallaira, aki ott megtanulta, hogy minden emberi lény disznó, az is, aki öl, az is, akit ölnek, már nem néz vissza a Virágos Katona. Az a fiú, aki eddig felülről figyelte a Kálvária-dombról a falu életét, most leszáll a mélybe. A háború elől évekig rejtező Török Ádámot mint katonaszökevényt végighurcolják a falun, miközben Rézi és hősünk az esküvőre bejelentkezik. …”
Budai Éva
rovatvezető
Legfrissebb hozzászólások