1909. május 5-én – 115 éve! – született RADNÓTI MIKLÓS (született: Glatter; egyéb névváltozatai: Radnói, Radnóczi) költő, műfordító

Barátaim, ha rövid a papír
az ember akkor apró verset ír;
higgyétek el, a rövid is elég,
meghalok, s úgyis minden töredék.

Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni
1938

Budapesten született a mai újlipótvárosi Kádár utca 8-ban, asszimilált zsidó családban. Születése édesanyja és utónevet nem kapott fiú ikertestvére életébe került. Édesapja kereskedő (a kornak megfelelő szóhasználattal: kereskedelmi utazó) volt. Édesapja, családtagjai tanácsát követve 1911-ben újból megnősült, felesége, aki Radnótit úgy szerette, mint saját gyermekét, megteremtette számára a kellemes családi légkört. A költő, a nála öt évvel fiatalabb féltestvéréhez, Ágihoz is rendkívül ragaszkodott, aki később Erdélyi Ágnes néven lett ismert újságíró és szépíró. Radnóti többször megjeleníti alakját műveiben. Nevelőanyja és húga is Auschwitzban haltak meg, 1944-ben.

Miután meghalt édesapja, csak akkor tudta meg, hogy az őt felnevelő asszony nem az édesanyja, és Ágika, akit testvérének hitt, a féltestvére. Nagynénje nem tudta felnevelni, így anyai nagybátyjához, Grosz Dezső vagyonos textilkereskedőhöz került, akit a Budapest Főváros Árvaszék kinevezett gyámjának. Újabb három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Radnóti azt is megtudja, hogy születésekor nem csupán édesanyja, hanem utónevet nem kapott ikertestvére, öccse is elhunyt. Ezt a traumát a költő élete végéig magában hordozta, több versében is megemlítette, az IKREK HAVA című prózai munkájában írt róla.

Első publikációját, egy prózai írást az Új Századok című diáklap közölte Mi szeretnék lenni? címmel. Ekkortájt már érdeklődött az irodalom iránt, költeményei különféle diákfolyóiratokban jelentek meg. 1926 őszén ismerkedett meg leendő feleségével, Gyarmati Fannival, Közösen csatlakoztak a Magyar Ifjúsági Balassa Bálint Irodalmi Körhöz.

Az Új Századok 1927. február 1-jei száma közölt tőle négy verset, ebben először használta a Radnóti nevet, pontosabban Radnóti-Glatter Miklós formában.

Ezután:
• Pogány köszöntő című kötet
• Szeged – egyetem: magyar-francia szak
• Lábadozó szél
• Doktori disszertáció Kaffka Margitról
• Újmódi pásztorok éneke
• Nyugat
• 1935. augusztus 1. – házasság Gyarmati Fannival
• Apollinaire-fordítások
• 1940 – első munkaszolgálat
• La Fontaine-fordítások
• 1942 – második munkaszolgálat
• 1943. május 2-án Gyarmati Fannival közösen áttér a római katolikus hitre, Sík Sándor keresztelte meg a Szent István-Bazilikában
• 1944 – harmadik munkaszolgálat
• Lager Heidenau
• Bor

Razglednica 4

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. –
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

(Szentkirályszabadja, 1944. október 31.)

A tisztiorvos megjegyzése: A kihantolás során a 12. holttest nadrágja hátsó zsebében találtam egy talajvízzel és az oszlásban lévő holttest nedveivel átázott és földdel szennyezett jegyzetfüzetet. Ezt napon megszárítottuk és a talajtól óvatosan megtisztítottuk: ez a jegyzőkönyv Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra…

RADNÓTI MIKLÓS: FEDERICO GARCÍA LORCA

Mert szeretett Hispánia
s versed mondták a szeretők, –
mikor jöttek, mást mit is tehettek,
költő voltál, – megöltek ők.
Harcát a nép most nélküled víjja,
hej, Federico García!

EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL

Az ajtó kaccan egyet, hogy belép,
topogni kezd a sok virágcserép
s hajában egy kis álmos szőke folt
csipogva szól, mint egy riadt veréb.

A vén villanyzsinór is felrikolt,
sodorja lomha testét már felé
s minden kering, jegyezni sem birom.

Most érkezett, egész nap messze járt,
kezében egy nagy mákvirágszirom
s elűzi azzal tőlem a halált.

GYÖKÉR

A gyökérben erő surran,
esőt iszik,földdel él
és az álma hófehér.

Föld alól a föld fölé tör,
kúszik s ravasz a gyökér
karja akár a kötél.

Gyökér karján féreg alszik
gyökér lábán féreg ül,
a világ megférgesül.

De a gyökér tovább él lent,
nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.

Azt csodálja,táplálgatja,
küld néki jó ízeket,
édes,égi ízeket.

Gyökér vagyok magam is most,
férgek között élek én,
ott készül e költemény.

Virág voltam,gyökér lettem,
súlyos,sötét föld felettem,
sorsom elvégeztetett,
fűrész sír fejem felett.