Kis szívem remegése
vitorlát bont ma hozzád,
madárcsönd bölcsője vagy,
fészeknyi haza, honvágy.
Hulló leveled ágyam,
varázsszőnyeg az égen,
libben-lebben, mint szoknya,
száll a tavaszi szélben.
Szabadságsziget vagy hát,
óvnak a hű madarak,
nem süllyeszthet el álom,
nem véd meg hiú harag.
*
A tudásnak kapuján
dörömbölök: palánta,
fogadj fiaddá újra,
Mátyusföldje, Galánta.
Kitárultál előttem,
s csillagom lett ezernyi,
mert az igazi titkot
egyszerűsége rejti.
*
Büszke, szomorú fűzfám,
szárnyat növesztesz bajra,
reszket a Sárd vize, s lám
árnyéka átlép rajta.
Sárdi csikód homlokán,
csillagnyi fekhely, jászol,
nem élsz magad, mostohán,
jó tündérekkel játszol.
Kastély mélyén a múltad
bújócskázik a fénnyel,
nőül kérve a jövőt,
kőfalakon át lépdel.
Táncol a hűség, úgy ám,
menekül romlás, átok,
világvégére űzik
a Galántai táncok.
*
Kis szívem remegése
vitorlát bont ma hozzád,
madárcsönd bölcsője vagy,
fészeknyi haza, honvágy.
Legfrissebb hozzászólások