Furcsa szerzet az ember: ha kincset emlegetnek előtte, akkor mindenek előtt csilivili ékszerekre, ötvösmunkákra, érmekből álló leletekre gondol, melyek sokáig szunnyadtak a föld mélyén. Igaz, nem az ember teher erről, hanem a közhiedelem, a sok mese és legenda, ami a kincseket használja eszközül, hogy elkápráztasson bennünket.
Pedig mi tudjuk, ha magunkba nézünk, hogy kincs lehet egy mosoly vagy egy gitárzene futama, egy tökéletes tájélmény vagy ránk telepedő, pihentető havasi csönd is. Kincs a szeretteink jelenléte, s kincs a sikerült képi ábrázolások mindenike. Kincs az, ami érték számunkra s amit óvni kell. Erre figyelmeztet minden olyan teljesítmény, ami megszépíti életünket. Környezetünket.
A Csíkszeredában élő André Zsuzsánna hobbifotói számomra ilyen kincset jelentenek. Igaz, nem döntögetnek korlátokat, megférnek egy szerény, internetes blogban, kitartó gyarapodásuk csak emeli értéküket, szerzőjük és az ő ismerősei örömére, s éveket átfogó vonulatuk jelzi, miként jutott el a közönséges emlékfotográfiától a kincsteremtésig.
André Zsuzsánna őszintén csodálja, tiszteli és lényeglátó szemmel ragadja meg a hétköznapok szépségeit, a természet apró titkait, színeit, vonalait, jelenségeit. S mint aki mindenre kíváncsi, híven követi mestereit – átveszi tőlük mindazt, amit jónak, követendőnek vél. Módszerben gondolkodik, nem imitálásban; képteremtő, és nem látványtolvaj; azzal tiszteli meg az alkotás törvényeit, hogy betartja azokat, s ezáltal képes megváltani művészi szabadságát.
De elég a szóból – hadd beszéljenek válogatott „hobbifotói”. (Amelyeket, személy szerint, őszintén nagyra értékelek!)
Cseke Gábor
André Zsuzsánna bemutatkozik:
1983-ban születtem, Csíkszeredában, ahol ma is élek. A helybeli Nagy István Művészeti Líceumban végeztem, zene szakon. A klasszikus gitárt cseréltem le fényképezőgépre. A zenét nem folytattam, az egyetemen társadalmi kommunikációt, majd intézményi menedzsmentet tanultam. Hivatali munkámnak nincsen köze az alkotáshoz és a képekhez, papírmunkát végzek, amit különben nagyon szeretek, és ritkán mondanak ilyet róla, de engem feltölt.
2007-ben kezdtem képeket készíteni, egy kis „szappantartóval”, majd egy „elég jó” bridge-gép következett 2009-ben. 2014-ben léptem be a tükörreflexes gépek világának kezdő szintjére. Azóta bővült a felszerelésem, van két tükörreflexes gépem, egy-egy objektívvel, egy 18-200 mm-es all around, és egy 105 mm-es fix lencse. Témától függően váltogatom, hogy mikor melyiket használom.
2010-ben elvégeztem egy, a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezte fotótanfolyamot, ahol olyan mesterek oktattak, mint Ádám Gyula, Veres Nándor, Molnár Atttila és Erdély-Bálint Előd.
2008-ban, tíz éve indítottam Hétköznapi csodák címmel egy saját fotóblogot, amit azóta is kitartóan folytatok, és ahová több-kevesebb rendszerességgel feltöltöm a képeimet. (Címe: http://andrezsuzsa.blogspot.ro/)
Hobbifotósnak tartom magam, és nincsenek különösebb, nagyratörő céljaim vele. Egyszerűen csak szeretem. Megszűnik minden körülöttem, ha kézbe veszem a gépet. Számomra a fényképezés a tökéletes flow-élmény, és ha még másnak is tetszenek a képeim, akkor az már dupla öröm. Témákban többnyire a szépet és a harmonikusat keresem. Nagyon ritkán fényképezek groteszket vagy rútat, szomorút is csak néha.
Legfrissebb hozzászólások