Ősz elején, mikor már kardigánt
öltenek hátukra a reggelek,
az estéken elfér a kiskabát,
s hideg harmat lepi a kerteket,
júniusi, szelíd vasárnapok
bársonymelegét veszem magamra,
hátha kedvemen a nyár átragyog,
s ízét, zamatát még rám harapja.
Gyorsan veszti súlyát a szeptember,
a nappalok sovány, éhes madarak,
visznek, de félek, elunják egyszer,
hogy tavaszig csőrükben tartsanak.
***
Sárhelyi Erika alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Kapcsolódó oldal:
Legfrissebb hozzászólások