Oláh Tamás: Óriásnő

Azt mondták rólad
Te vagy az Ős-anya,
a kelő napból kilépő
megtestesült fény,
a ránk boruló hús-sátor,
csupa lomb,
csupa láb, csupa kar,
álcázott márvány istennő
egy antik templom díszletében,
az ébredező sejtések,
a kéjes álomképek látomása.
Felhőjárásod
mágnesezi a tekinteteket.
Minden lépésed telt csípőd
örömöt sugárzó ritmusát,
tested táncát segíti.
Bimbóid kandi szemei
új ruhád, blúzod alatt feszülnek,
szabadon hagyott bőröd énekel.
Az utcán ájuló ifjak
keringenek zengő szeszélyed körül.
Kemény tested éjjeli révületben töltött
tapasztalatot ígér
minden vagány férfinak,
de ajtód nem nyílik magától,
elérhetetlen étek maradsz nekik.
Legföljebb néhanapján
hagyod, hogy lábaidnál elidőzzenek.
Ha jókedv suhan át rajtad
bátran gyakorolod a harsogó kacagást.
De egy könnycsepp is megjelenik szemedben,
ha valami megható dologra emlékeztetnek.
Csupa izom alakod és meztelenséged
a legszebb díszruhád,
mintha Dürer vásznáról keltél volna életre.
A szépítő szerek, ha lekopnak rólad
Te pőrén is ragyogsz,
szőkén lobogva,
nagy világos tenger tükrébe nevet[1]vibráló formád.
Kiéhezett érzékekkel
érkezik, némán emelkedik, csodálóidban
az imádó kívánás.
Fekete macskád[2], bűnöket idéző,
lüktető sebed látványa
egyszerre áraszt bűvöletet és félelmet.
Részegítő ölelésedről régóta az a hír járja,
olyan, mintha az utolsó büszke viadalodat vívnád
a halállal, mozog az egész Föld,
megolvadnak a kövek körülötted,
s az izzó láva eszét veszítve készül kitörni…
Remélem élsz valahol[3],
s látom majd megállítva filmedet,
arcodon sminkedet elmosódva,
s a szürke fény, a kusza, oszló árnyékok között,
ha a múló esztendők érettebbé tettek is,
még kirajzolja előkelő alakod kontúrját.

*
[1]       Utalás Weöres Sándor  AZ ÓRIÁSNŐSTÉNY  című költeményére.

[2]     A hasonlatot Fellini használja Mesterségem, a film című önéletrajzi könyvében (Gondolat, Budapest, 1988.)

[3]     Képzeletem elindítója Fellini filmjeiben szereplő termetes nők voltak, ezért nem valószínű, hogy még ma is élnek. Az 1960-ban forgatott Édes életben Anita Ekberg figuráját, a 1963-ban készült Nyolc és fél emlékezetes óriásnőjével, Saraghinával készített epizódját, és az 1973-ban felvett Amarcordban látott hatalmas termetű dohányárus női alakot érdemes megemlíteni közülük.