Töröm a fejem: mi ez a műfaj,
amelyben égi vízesések
oltják el a csipkebokrokat,
pajták, istállók, kerti temetők
emigrálnak egy másik megyébe?
Mi ez az úszó, költöző üzenet?
Miért zokog a bolond napszámos,
ha a fejőnő kútba veti magát,
mert állítólag nem tudja elviselni
a szeretett barom döféseiről
terjedő éjsötét kritikát?
Mi lenne szebb?
Mennyivel szebb lenne, kétségtelenebb
ha egy zápor csak elmosná a falut,
összedőlnének a csóró agyagviskók,
istállók, csűrök, csókok a kazalban,
fröcskölő kockázat, gémeskutak átka.
Mennyivel szebb lenne egy szimpla monológ.
Ám itt a baj.
Nem beszélhetek tőmondatokban,
közelebb áll hozzám a tébolyda is,
aztán meg Beckett, Kafka vagy Örkény,
Ionesco és a már mozgó embriók.
Együtt fekszünk, együtt ébredünk
furcsa bolygókon vagy kötelek végein.
Épp ezért böngészlek.
Elolvaslak ember, bárki is lehetsz.
keljfeljancsi vagy börtöntöltelék.
Jöhetsz és mehetsz, égig emelkedhetsz.
Fehér és fekete paraszt vagyok én
egy jól karbantartott pepita mezőn,
hiába borít fel egy ló vagy egy futár,
hiába sír- rí a megrontott kisasszony
a közeli kastély rejtett ablakában.
Az a pár könnycsepp úgyis felszárad…
ezt a vékányi sort úgyis itt hagyom.
*
Legfrissebb hozzászólások