A novemberi délután
benézett a szobába,
együtt volt a család, halkan
duruzsolt a két aknás vaskályha,
a macska dorombolt,
villany még nem gyúlt,
a rádió még nem szólt.
Vízió volt még a televízió.
Folyt a mese arról
– nagyanyám fűzte a szót –
milyen volt az élet,
mikor ő még libapásztor volt.
Hol vannak már azok
a régi kedves esték?
A vaskályhát rég beolvasztották
vagy rozsda marta szét.
A régi képen megfakult a festék.
Csak sejteni lehet
a Tisza-parti füzest,
és azt a kis szöszke
libapásztor lánykát.
Paulovics Tamás Végig, végig a Tisza gáton…. című kötetéből
Paulovics Tamás alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Hogyan is kezdődött a versek iránti szeretetem? Hat éves lehettem. Tiszaföldváron a szülői házban mindig laktak nálunk albérlők, fiatal, magyar szakos tanárnő volt Horpácsi Ilonka, nyílt szívvel, friss diplomával. Nekem olvasta fel, amit másnap az óráin tanított: Petőfit, Csokonait, Aranyt…. hát így. Az első versem a Dzsungel könyve Bagirájához íródott, ötödik osztályos voltam. Gimnázium – diákszínpad, ott már jött Ady, Lorca, Neruda, Nagy László, Juhász Ferenc és Babits Mihály, Pilinszky és a diákszínpadunk névadója, Bányai Kornél.
Érettségi után nyomdászinasként kezdtem, Budapest, Egyetemi nyomda. Katonaság, emlékszem a fogdában a társak már meg akartak verni, amikor negyedszerre mondtam nekik József Attila Eszméletét.
A jó vagy rossz sorsom, a másik nagy szerelmem, az úszás miatt Szentesre sodort, és itt találtam olyan közösséget a Könyvtár és a Krúdy Gyula barátok személyében, akik versmondásra, versírásra késztettek.
Az első verseskötetem 2013 májusában jelent meg hála Bene Zoltánnak és Szepesi Attilának.
Legfrissebb hozzászólások