2018-06-24
Paulovics Tamás 10
Paulovics Tamás: ÁLMODTAM EGY VERSET
Álmodtam egy verset, gyönyörűt.
Volt ritmusa, ríme, tavasz volt benne,
virágzó almafák és ősz is.
Fiatal voltam és Ő is.
Felkeltem botorkálva, papucsom keresve.
Föloltottam a villanyt. Lefőztem a kávét.
Az asztalhoz ültem. Fogtam a tollat,
hörpöltem a k...
Paulovics Tamás: HARMINC KILÓNYI VERS
Egy verseskötetem százötven gramm vagyis tizenöt deka,
kétszáz kötet harminc kiló, húsz helyes kis csomag,
megpakoltuk a válltáskámat és egy erős műanyag szatyrot
- a nyomdászlányok segítettek- , úgy indultam haza.
A Pano előtt egy Padon megpihentem, a tás...
Paulovics Tamás: Olvasó nő
Bronz nő a könyvtár előtt egy padon
a téren, regénnyel bronz kezében.
Ruhája fodra szoborrá merevedett,
a hosszú elomló szoknya a
kilencszáz-tizenhármas év divatja lehetett.
Ott ül a padon és olvas egy érzelgős,
szerelmes regényt, ábrándos hölgyek,
epek...
Paulovics Tamás: MÁJUS AZ ERDŐN
A tölgy, platánok, nyír, fehér-levelű nyár, nyír,
méla fenyők, mocsári ciprusok és az éger,
szökkenő lombjuk már az égig ér el.
Lent fekszem hanyatt a rothadó avarban.
Tágra nyílt szemmel nézem az ezer árnyú
lombok zöld robbanását. Hallgatom a fák
beszéd...
Paulovics Tamás: HATVANHÉT TELE
Hatvanhét tele volt, december.
Elmúlt már karácsony, korcsolyáztunk. Egy nagyfiú: a Lovász Jancsi igazi jégkorongot hozott és szájtátva néztük: milyen menő ütője volt. Én nem fértem be egyik csapatba sem.
Kicsi voltam még, lassú és ügyetlen. Így aztán egyr...
Paulovics Tamás: AZ UTOLSÓ GONDOLATOM
Ha majd nehéz lesz eljutni az asztaltól az ágyig,
mikor nehezen tudom már kinyitni a konyhaablakot,
azért még hallom minden hajnalban a rigók énekét.
Amikor csak álmodni tudok a suhanásról a Tisza-gáton.
a ragyogó pirkadatot, a madarakat repítő júliusi
re...
Paulovics Tamás: PARADOXON
Hát megérkeztem a ragyogóan fehér,
puszta papírhoz, kezem alól
nem sorakoznak a szavak sorokká.
nem születik meg a vers,
nem jön el a pirkadat,
nem köszön rám az alkony.
Árván hever a toll a papíron,
mellette pihen a kezem már.
***
Paulovics Tamás ver...
Paulovics Tamás: DE RÉGEN VOLT, DE RÉG…
Sziporkázó fenyőfa állt a kopott,
lehangolt zongorán,
sziporkáztak a csillagok is,
és puhán suhant a szán.
Csillámló hópihék,
csendült a csengő,
zengett az ének.
De régen volt, de rég.
Horkanó, fújtató lovak,
suhant, suhant a szán
már az égig szállt ...
Paulovics Tamás: V É G ÜL
Végül az utolsó órán,
amikor még a tudatod tiszta,
de emlékeidet, fehér fénylőeket
és sötétlő feketéket
a folyó fövenye mind beissza,
múlt és jelen egybeolvad,
világító számok a nagy óra lapján
gyorsan pörögnek vissza.
Végül ama mérleg nyelve
merre mu...
PALACSINTA NAP
Ma lenne 97 éves az anyukám. Évfordulóként megismétlem a tavalyi és tavalyelőtti november 6-i posztomat. Mert anyu istenien főzött, kineveztem a születésnapját PALACSINTA NAPNAK. (Tudom, hogy angol nyelvterületen már van ilyen. De ez a mi palacsintánk. Apu pl....
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- Következő →