Paulovics Tamás 10
Paulovics Tamás: Olvasó nő
Bronz nő a könyvtár előtt egy padon
a téren, regénnyel bronz kezében.
Ruhája fodra szoborrá merevedett,
a hosszú elomló szoknya a
kilencszáz-tizenhármas év divatja lehetett.
Ott ül a padon és olvas egy érzelgős,
szerelmes regényt, ábrándos hölgyek,
epek...
Paulovics Tamás: MÁJUS AZ ERDŐN
A tölgy, platánok, nyír, fehér-levelű nyár, nyír,
méla fenyők, mocsári ciprusok és az éger,
szökkenő lombjuk már az égig ér el.
Lent fekszem hanyatt a rothadó avarban.
Tágra nyílt szemmel nézem az ezer árnyú
lombok zöld robbanását. Hallgatom a fák
beszéd...
Paulovics Tamás: HATVANHÉT TELE
Hatvanhét tele volt, december.
Elmúlt már karácsony, korcsolyáztunk. Egy nagyfiú: a Lovász Jancsi igazi jégkorongot hozott és szájtátva néztük: milyen menő ütője volt. Én nem fértem be egyik csapatba sem.
Kicsi voltam még, lassú és ügyetlen. Így aztán egyr...
Paulovics Tamás: AZ UTOLSÓ GONDOLATOM
Ha majd nehéz lesz eljutni az asztaltól az ágyig,
mikor nehezen tudom már kinyitni a konyhaablakot,
azért még hallom minden hajnalban a rigók énekét.
Amikor csak álmodni tudok a suhanásról a Tisza-gáton.
a ragyogó pirkadatot, a madarakat repítő júliusi
re...
Paulovics Tamás: PARADOXON
Hát megérkeztem a ragyogóan fehér,
puszta papírhoz, kezem alól
nem sorakoznak a szavak sorokká.
nem születik meg a vers,
nem jön el a pirkadat,
nem köszön rám az alkony.
Árván hever a toll a papíron,
mellette pihen a kezem már.
***
Paulovics Tamás ver...
Paulovics Tamás: DE RÉGEN VOLT, DE RÉG…
Sziporkázó fenyőfa állt a kopott,
lehangolt zongorán,
sziporkáztak a csillagok is,
és puhán suhant a szán.
Csillámló hópihék,
csendült a csengő,
zengett az ének.
De régen volt, de rég.
Horkanó, fújtató lovak,
suhant, suhant a szán
már az égig szállt ...
Paulovics Tamás: V É G ÜL
Végül az utolsó órán,
amikor még a tudatod tiszta,
de emlékeidet, fehér fénylőeket
és sötétlő feketéket
a folyó fövenye mind beissza,
múlt és jelen egybeolvad,
világító számok a nagy óra lapján
gyorsan pörögnek vissza.
Végül ama mérleg nyelve
merre mu...
PALACSINTA NAP
Ma lenne 97 éves az anyukám. Évfordulóként megismétlem a tavalyi és tavalyelőtti november 6-i posztomat. Mert anyu istenien főzött, kineveztem a születésnapját PALACSINTA NAPNAK. (Tudom, hogy angol nyelvterületen már van ilyen. De ez a mi palacsintánk. Apu pl....
Paulovics Tamás verse
Boldogan ölelnének eggyé minket a kerti padok,
a sétány kövei sóváran várnák lépteinket,
sötét hajadban a platánfalevél aranydiadém,
mert minden érted volt, a tó, a sétány, a fák,
a tó tükrén ringatózó táj és a tágra nyílt vidék.
***
Fotó: Mórotz Kriszti...
Paulovics Tamás: ÉLJÜNK HÁT ÚGY…
Lézerfény penge élesen átvillant
rajtam, mert sejtésem nem volt
már sejtelem. Köddé vált kételyem.
Mind, mind elmegyünk. Édesem!
Mulandó minden. Tíz év, húsz év.
Csak te maradtál meg nekem.
Mintha tíz év egy nap, mindegy.
Éljünk hát úgy, mintha...én ked...
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő →