2017-06-22
Paulovics Tamás 10
Paulovics Tamás: A platánfák
A platánfák már kétszáz évesek,
hajnalonta velük beszélgetek.
Egy ős-öreg fa fehér, hűvös
törzsére simítottam tenyerem,
az öreg platán megérzett valamit,
lassan mesélni kezdett nekem.
A platánfák még emlékeznek
a zúgó vizekre, melyek szerte hordták
sír...
Paulovics Tamás: A VÉN GAZDA
Sírván siratja pusztult gazdaságát
a vénülő gazda. Bírta, amíg bírta.
Az idő, az évek átlépkedtek rajta.
Nyolcvanszor látta a diófák virágzását,
zendülni zöld vetést, fecskék búcsúzását.
Hallgatta a nagy pelyhű, puha hóesést.
Tanyájából csak a kemence ha...
Paulovics Tamás: RÉGI TANYÁK
Mártélyon, Mindszenten, Szegváron át,
Szegedtől Szentesig hosszú az út.
Lassan araszolgat a távolsági busz.
Nézed a piszkos-párás ablakon át
hát hol a régi szorgos tanyák.
Már csak az akácos maradt meg,
az összeroskadt kemencét rejti el,
hiába keresed n...
Paulovics Tamás: RAGYOG
Ragyog, ragyog, ragyog,
a zöld lomb ragyog.
Meddig élek még?
És mikor halok?
A hárs, a nyár,
a mocsári ciprusok
ezer árnya
csak nekem ragyog.
Hány hétig, hány évig
hullámzik fölöttem,
köröttem sátratok
és meddig ragyog?
Barátaim, ti nehéz lomb fák,...
Paulovics Tamás: AZ UTOLSÓ NAPON
Hatalmas hamuszín szürke fátyol takarja be a földet, a városokat, a falvakat, a mezőket és a tanyák maradékát. A folyókat, a tavakat, a tengereket, a Tiszát, a Marost, a Körösöket és a temetőket.
Finom hamu fátyol hullik alá és elfödi a jókat, a rosszakat és ...
Paulovics Tamás: FÖLEMELEM, MAGASRA TARTOM!
Virrasztani pirkadatig.
Ébreszteni a madarakat
a platánfaligetben.
Megérteni amit nem lehet.
Megérteni az eltékozolt éveket.
És az eljövendőt, ami ezután jön.
Amíg tudom, amíg bírom.
Amíg látom a lüktető
párás hajnalt, az alkonyi égen
lassan merülő bí...
Paulovics Tamás: Babilon
,,Ne engedj több tavaszt, Babilon,
a házak roskadoznak a ragyogástól "
Bánki Éva
Szülővárosom, Babilon...!
Utcáid, tetőid, tereid jól ismerem, aranyszobraid,
szökőkútjaid, édes gyümölcsöktől roskatag függő kertjeid
ezerszer meg ezerszer láttam.
Hatalma...
Paulovics Tamás: Csak a csönd
Alkonyodott, föllángoltak a felhők.
Az este ráborult a kertre. Elfáradtam.
Az út véget ért, a kapu zárva.
A redőny leeresztve.
Kopogtattam, aztán dörömböltem
és dörömbölt bordáim mögött
a riadt kis állat.
Nem nyílott a kapu,
nem tárult az ablak.
Csak ...
Paulovics Tamás: CSAK A REGGEL
Az ártéri erdő ezer
zöldjének árnyán
fölszikrázik a reggel.
Érzed a folyó
lágy ölelését,
érzed a fényt,
látod a lassan
elúszó madarakat.
A zajgó betonút
már mögötted van:
- csak a madarak,
- csak a reggel.
***
Paulovics Tamás versei a Lenolaj.hu o...
Paulovics Tamás: VALÓSÁG? ÁLOM?
Valóság volt az a szivárvány vagy csak álom.
Fölragyogott az alkonyi égen azon a nyáron.
jött a vihar kékesen cikázó villámaival, jött,
tépte a nehéz lombokat, szaggatta a fákat,
tiporta a virágokat, ríkatta az édesanyákat.
Talán percek se teltek, fölléle...
- 1
- 2
- 3
- Következő →