Apja Müller Péter író, akit ő választott magának édesapjául. Tanult bohócnak és tanárnak, ír és rendez és zenél. Aktív és kreatív. Talán két szót érdemes az igen színes és összetett életpályából kiemelni: A SZIGET és a Baltazár Színház. Minden egyéb „csak” nézni-, olvasni- és hallgatni-való.
Apja mondta róla: „Hogyne szerettem volna egy olyan gyereket, aki az egyik szemével a földet figyelte, a másikkal meg az égre nézett”
Vámos Miklós: „Sziámiban választott védjegyén túlterjeszkedve legalább hárman vannak, 1. lázadó rocker, 2. reménytelennek látszó ügyek nagyvonalú kivitelezője, 3. színpadi és dalszerző.”
Ő maga: „Alapjáraton költő vagyok, csupán szokásom dalszerűen írni.”
És ez is Ő:”…: a világ nem annyi, amennyi látszik belőle….. Életem rejtélye, hogy egy háromperces dal, ami illékony anyagból készült, miként tud akkorát ütni, mint egy atombomba.”
Sőt! Ez is:” Nem mindig azok a jó dolgok, amikor mondjuk sikeres vagy. Tehát, hogy belül mi történik, az egy másik történet. Ugyanolyan fontos a pofára esés, mit az, hogy néha sikerüljenek a dolgok.”
MÜLLER PÉTER SZIÁMI: NEM SZERETNÉM, HA SZERETNÉNEK
Nem szeretném,
ha szeretnének
A gonoszak és
ostobák.
Barátok helyett
sose tűrnék
Pár cinkost,
party-mostohát.
És utálnám, ha
szeretnének
A pökhendien
önteltek,
Kik
kegyosztóként vetnek koncot
Lekvárból
fölkent jöttmentnek.
És megtiltom,
hogy szeressenek
Akikben nincs
is szeretet,
Csak dobálóznak
hűlt szavakkal,
Érzelegvén egy
keveset.
És kérem, ne
nagyon szeressen
Senki, mert
tőlem pénzt remél,
Úgyis mindenem
odaadnám,
Nem
szeretetért, ingyenért.
Akit bántottam,
ne szeressen
Megvert
kutyaként engemet,
Bocsásson meg a
gazdijának,
Elég, ha ennyit
megtehet.
Könyörgöm,
tényleg ne szeressen
Az a szegény,
kit nem tudok,
Mert elfutok
zavarba esten,
Ha őt
szeretnem nem jut ok.
És meg se
próbáljon szeretni
Akinek nem megy
könnyedén,
Aki nem bír
velem nevetni
Szánkázván
rosszkedvünk telén.
Az pedig végleg
ne szeressen
Akinek kell rá
apropó,
Aki tisztelve
kedvel, látván,
Hogy nem vagyok
tán naplopó.
Csak az
szeressen versem végett,
Ki olvasta és
érti is,
S a lelke
mélyén még felörvend,
„Lám,
verset írt a vén pisis!”
De rosszul
esne, ha szeretne,
Akinek kevés ez
az ének.
Maradnék inkább
számkivetve:
Nem
szeretném, ha szeretnének.
Legfrissebb hozzászólások