hóteli felhőt lökdös az égen
sápadó fényben játszik a hold
sálba tekerve fázik a város
tegnapi vágya ma jégbe fagyott
nyögve-csikorgón zordul az utca
hóba fakult a mézszínű ősz
meztelen fákon félszeg a holdfény
mély-puha leplen épp elidőz
szmoghajú angyal ághegyen dúdol
senki sem hallja szféra-dalát
szívfagyos utcán reszket a szélben
elnyeli hangját egy vattakabát
messzire szállna de gúzsba kötötte
szárnyait itt a téli világ
árva-magányban nesztelen sétál
olvad a hó a lába nyomán
csipkevirágot fúj az üvegre
elfedi jéggel a benti közönyt
reszket a gyöngy-szív jó takarónak
húzza magára a szürke ködöt
kályha tüzének rézszínű fénye
csordul a hóra egy ablakon át
kósza kis angyal bent a szobában
csak nekünk súgja ma égi dalát
Kapcsolódó alkotás: Jóna Dávid: Hóangyal
Konyári Mónika (1971. Debrecen) költő, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője
Legfrissebb hozzászólások