2024-07-26
Jóna Dávid 10
Jóna Dávid: Magamra álmodom
* Pethes Mária versére *
a nőm álmodom magamra,
amikor az ölének régi tüzében
a pillanatot alaposan körbejárja,
s a legtisztább ingét dobja hátra,
magamra álmodom, magamra,
már ma.
az álom a kallódó éjjelek vigasza,
áldással oldott magány…
s ő itt, az ágy túlo...
Jóna Dávid: Újhold
A férfi megérkezik.
A nő széken ül, ölében gyűrődő ruhájának redőit simogatja.
A kupolateremben erősödik a dobogás. Félhomály van.
Megdermed a cukorszirup. Mi lesz most?
Az ezerszer elképzelthez képest minden más.
Mindig így van.
A vaskapu nehéz ajtószár...
Jóna Dávid: A tavasz
Tavasz 1.
Kicsorog a tél az ereszen,
a domb ívének zöldül palástja,
arcot melenget a napsugár,
a hirtelen-fény a szemet bántja,
olyan az ember mintha szalutálna,
ahogy a határban a messzeséget nézi.
Illékony sóhaj, felszisszen a föld,
levéltölcsérben h...
„A szerelem volt a tűz, az évek rajta a fahasábok, a veszekedés volt a füst, és parázs volt a vita.”
Jóna Dávid (Budapest, 1968. szeptember 9.) költő, lapszerkesztő, médiatanár. A zsámbéki Főiskola egykori tanára, stúdióvezetője; az Art'húr kulturális művészeti lap alapítója (1994), főszerkesztője, az Art’húr Irodalmi Kávéház vezetője.
...
Jóna Dávid: Tavasz
Zöldsapkás dombok, villanó combok,
bicikli kattog a macskakövön,
fényliget-űzte fogadkozások,
késztetés ül az ösztönökön.
Szellőzött lelkek, elégedettek,
ha nyálban gazdag a tavaszi szó:
édin, ha játszik a buta kis macska,
és rügyek hasán az olvadó hó.
...
Jóna Dávid: matt
ötlépés
ennyi van hátra
talán mondanom kellene
hogy a játszma már lényegében
itt véget ért
az idő rólunk leválik
mint kamasz fiúról az apja hite
talán még nem látja
a következmények világa ilyen
feketén-fehéren
matt*
- a király halott
***
* A matt...
Jóna Dávid: Január
fáradt vagyok, de nem vagyok álmos,
mögöttem az éjfél,
becsukja szemét a város,
olyan jó, hogy elkísértél…
egy beton-kalap karimáján állunk
a megérkezettek mosolyával
mártózunk a holdezüst csendben,
isteni szilánkok az üvegcserepedben
a szív megszelídí...
Jóna Dávid: A kozmosz nagykönyvében
A kozmosz nagykönyvében
csillagokkal teleírt űr-lapok.
A tejút kérdő ívén görb-ülök,
naponta Hold vagyok…
Beiratkozom a Világ-egyetemre,
rajtam az éjszaka palást,
egy apró esély, hogy megértsem végre
az Őskoppanást.
Mítoszteremtő felvetés, a szellemi g...
Jóna Dávid: Harmatcsepp
Valami messzeség,
az időn súrlódó lassú lejtés,
a füst oszlik szét a légben,
a múlandóság a biztos,
s a felejtés,
ahogy egy árnyék pihen
a falmélyedésben.
Sorsodra hasonlítasz mikor írsz,
és neved ide-oda vésed,
de voltaképpen harmatcsepp lesz
minden...
Jóna Dávid: Az óvoda udvaron az ősz
mint girhes kutya, olyan a pad,
a levél-cafat a torkán akad,
feslett festék-bundája közt a csavar,
kiszáradt érzékek vándorkiállítása az avar.
hamarosan migrén-mosoly lesi
az óvatlan pillanatokat,
s annak következményeit méri,
ide szokott ülni mindkét ó...