1.
Thészeusz partra tette
a márvány álomba hullt Ariadnét,
hamar feledve,
hogy neki köszönheti életét,
hiszen a szűz letekert fonala
segítségével lelte meg, mit
más soha, a kaput,
– és hajóját a gonosz szeleknek adva,
tovább hajózott.
Mikor Ariadné éjszín haját
a sugarak tékozló aranyai elérték,
tekintete még téveteg volt.
Arca sápadt foltján méla
kérdés jelent meg: hol vagyok?
Mire felfogta hiába futott
a tenger habjai közé,
bokája fölé emelve könnyű ruháját,
a hajó már messze jutott.
Keserves harag gyúlt benne.
Thészeusz,
hát nem félsz az Istenektől?
Nem maradt egy csepp
szánalom sem benned?
Ígértél menyegzőt, víg nászdalokat.
Esküdet szelek lám hamar
szerteszét szórták.
Nő ne higgyen többé
a férfi száj dalának,
holdfény-ígéreteik enyhe mollban
csak addig szólnak,
amíg el nem érik álarcos
akaratukat.
Bosszú istennői segítsetek!
Vérből született kutyafejű
Erinnüszök, denevér szárnyatokon
repüljetek minden
beteg kéjre bátor nemtelen,
esküszegő után,
homlokotok körül keringő
kígyóitok sziszegjék tekergő
haragjaitokat az álnok férfiakra.
Ismerjék meg
szöges korbácsaitok kínját,
a jéghideg gyűlölet vigyorát.
2.
A sziget másik oldalán,
hömpölygő menete élén
Dionüszosz tűnt fel,
Ariadnét kereste.
Hamar értesült, hisz isten volt,
hogy a lány bosszú utáni,
keservekkel teli kebellel
simogatásra vár,
úgy vélte az új vész,
ami hirtelen kigyúlt benne,
a leány bájain
könnyen nyugvásra jut majd.
Rekedt evoé-t kiáltott a csúf zsivaj,
dobok, kürtök, résztányérok,
barbár sípok rezegtek,
szivárvány íve festette zászlókat
lengettek
az új alakot váltott testek.
Mámorító mérgüket
kínálták Ariadnénak,
hogy csábuljon könnyedén,
s legyen hazátlan,
kezes alattvaló,
egy senki a sok feledést hazudó
lény között.
Dionüszosz jól számított,
a csalódott lány vígan forgolódott
a menetben,
esze ágában sem volt
visszautasítani egy istentől
jött édes szomorúságú
vigasztalást.
Budapesten születtem 1944. április 18-án. Apai nagyapám a monori állami polgári fiú- és leányiskola igazgatója volt 1903 és 1916 között, (egy évvel később, mint tudjuk, ott tanult egy rövid ideig József Attila!). Apám, Oláh Dezső Monoron született 1912-bent, de iskoláit már a Józsefvárosban kezdte, (történetesen abban az iskolában, ahol az én gyermekeim is, elsőtől nyolcadikig tanultak.) A Vas utcai Kereskedelmi Iskolában folytatta a tanulmányait. Anyám, Dück Alojzia, 1911-ben Budapesten született. Egy testvérem van, Oláh Gábor, aki 1938-ban született Tapolcán. Hányatott gyermekkoromat mutatja az általános iskoláim sora: az első osztályt 1950-ben Badacsonytomajon kezdtem, majd Budapesten, a Virányos utcai Általános Iskolában folytattam, a felső tagozatot a Labanc utcai Általános Iskolában kezdtem el, de az 5. és a 6. osztályt már Galyatetőn, összevont osztályokban végeztem el. 7. osztályos koromban ismét Budapesten laktunk, ezért a Csaba utcai Általános Iskolába jártam, és ott is fejeztem be az általános iskolai tanulmányaimat. A középiskolát a Táncsics Mihály Gimnáziumban végeztem el, ott is érettségiztem 1963-ban. 1963 és 1967 között a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola hallgatója voltam. Tanári pályámat Törökbálinton kezdtem el, ahol értelmi fogyatékosokat tanítottam, három összevont, kisegítős osztályt. 1967. december 30-án megnősültem, feleségem Szanyi Julianna, született 1945-ben, Demecserben, (idén ünnepeljük házasságunk 50. évfordulóját.) 1970 és 1973 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára jártam, pszichológusi diplomát szereztem. Egyetemi tanulmányaim közben, 1971 és 1973 között, a Művelődésügyi Minisztérium 1. sz. Nevelőintézetében előbb tanárként, majd pszichológusként a fiatalkorúak javítónevelésre ítélt gyerekek tanításával, pszichológiai vizsgálatával foglalkoztam. 1972-ben született meg első gyermekem, Zoltán. 1973-ban lettem a TIT hetilapjának, az Élet és Tudománynak a szerkesztője. 1974-ben a MUOSZ Újságíró Iskolájának diplomások részére létrehozott képzésében folytattam a tanulmányaimat. 1975-ben vehettem át újságírói diplomámat. 1976-ban született meg lányom, Margit. Rovatszerkesztői munkám mellett, több száz cikket, tanulmányt írtam, több könyvet is szerkesztettem, vagy társíróként vettem bennük részt. Ezekben az években, Kutasi Gyula íróval, Oláh Gábor filmrendezővel és Sorbán Szabó Zoltán költővel, 4-5 filmforgatókönyv írásában is részt vehettem. A ’80-s évek közepén Mohás Lívia pszichológussal, József Attila díjas íróval dolgoztuk ki közösen, a Videoanalízis nevű önismereti, csoportos, személyiségfejlesztő, lélektani eljárásunkat, és felső vezetőkből álló csoportoknak tartottunk, két-három napos tréningeket. 1989-ben az Élet és Tudomány munkatársai az országban egyedülálló módon, megválasztottak a lap főszerkesztőjének. A hetilap 2006-ban Magyar Örökség Díjban részesült, és ehhez, úgy gondolom az én majd húszéves szerkesztői, majd kétéves főszerkesztői tevékenységem is hozzájárult.) 1992 és 2004 között a Hunital Magyar–Olasz kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója lettem, cégünk élelmiszer-ipari gépek importjával, kereskedelmével, export-import ügyletek végzésével, és élelmiszer-ipari üzemek, illetve vegyes vállatok létesítésével foglalkozott. Neves irodalmi lapok, – Napút, Vigília, Lyukasóra stb. – hozták le folyamatosan költeményeimet. Eddig hat verskötetem jelent meg. Új műfajt alkotva rendszeresen tartunk Zene-vers esteket, melyben verseimet Takács Bence Ervin mondja el, Kathy-Horváth Lajos és Szakcsi-Lakatos Béla improvizatív zenei kísérete mellett. A Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése 2014-ben megválasztott a Katona József Színház Felügyelőbizottsága elnökévé.
Legfrissebb hozzászólások