Lehet, hogy elfogynak egyszer
belőlem majd a mondatok.
Nem tudom, miféle hang lesz
az, amit még kiadhatok
magamból legutoljára.
Aztán összevarrom számat,
és meredten nézek, nézek…
Értem, hogy nincs magyarázat.
Tágra nyíló szemeimbe
nem jut el a fény sugara.
Lehunyom mindkét pillámat.
A hang is eloson tova,
néma sötétség ölel meg
engem lágyan. Nem mostoha.
Körülvesz az édes semmi,
és nem múlik többet soha.
***
Nyugdíjas gépésztechnikus vagyok. Sokan neveznek költőnek, de én nem tartom magam annak. Verseket próbálok írni, néha sikerül elfogadható is. Rengeteg versem van, de kevés köztük az igazán jó. Több antológiában, és netes magazinban vagyok rendszeresen jelen. Saját kötetem nincs, és nem is tervezek.
Legfrissebb hozzászólások