Tegnap találkoztam egy olyan emberrel, akit tanított Simonyi Károly. Ő fizikus volt, több remek könyvvel gazdagított minket, magyarokat. Biztos ismeritek A fizika kultúrtörténete című könyvet, amit laikusoknak, és szakembereknek is ajánlott a szerző, és fantasztikusan érdekes, mert az ókori filozófusok munkásságáról éppen úgy vannak benne izgalmas idézetek és képek, mint mondjuk az alexandriai könyvtár felépítéséről és pusztulásáról. Ha egy lakatlan szigetre tíz könyvet vihetnék, ez köztük lenne.
Kérdeztem a férfit, milyen előadó volt. Kicsit sok elméletet tanított a Műszaki Egyetemen, de apró történetekkel tarkította előadásait. Elmesélte, hogy a felesége, aki nem volt fizikus, látta, hogy mennyire nagyra tartja Maxwellt, aki az elektromos és mágneses tér viselkedését írta le 4 egyenletben, ezért ráhímezte az ingére azokat. És hogy fiatalabb korában szándékosan vétett hibákat, várva, hogy észreveszik a hallgatók, de akkoriban már nem kell erre törekednie, megesett az ilyesmi magától, mondta önironikusan.
Humoros, jó fej volt tanárként is. Most újra kézbe vettem a vaskos kötetet, és olvasom, az ókori egyiptomiak képesek voltak a csonka gúla köbtartalmának kiszámítására. Elképesztő. A valóságból absztrakció útján a törvényhez, majd törvényből újra vissza a valósághoz, ez a modern természettudományos gondolkozás alapja írja ebben a könyvben Simonyi professzor, és az ELTE hallgatóinak adta le a könyv anyagát. Aki teheti, szerezze be antikváriumból, nagy öröm olvasgatni annak is, aki fizikaórákon a pad alatt olvasott. Fény ebben a sötét, Napot nélkülöző időszakban.
***
(Az illusztráció Maróti Ildikó fotója)
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások