* SZ-H Mariannának *
A világ bármennyire tágas,
időtlen keretben gyűrődöm.
Innen odáig, ha enged lépnem,
rácsok vasa, kezem, lábam,
gyakrabban szívem sérti.
Néha elég egy simítás,
egy lépés a közelemben,
egy szó, egy intés, egy jelenlét,
amitől kitárulhat minden,
a levegőtlen hely feledhető.
A nappal lágyan emel,
felhők közt álmaimhoz visz a szél.
Könnyen és szabadon, egyenessé
lett labirintus falai fölött,
kitárt szárnyakkal röpülök ismét.
KARDOS M. ZSÖTE alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
(kép: net)
Legfrissebb hozzászólások