Hullanak a kövek, a kút kiapad.
Az úri kisasszony, Szendy Ilka
könnyű keze kérgesedik, ujjai
végén serked a vér, körme a
gyöngyházfényű már repedezik.
Még szedi kötényébe a köveket,
hajlong karcsú teste, kapkodja egyre,
kicsiket, nagyokat, aprókat, éleset,
aztán szórja a kútba a drága testre.
Nem telik meg soha az a kút
a kővel. Bizony az a test már
rég oszlásnak indult. Szeme helyén
üreg, szívét férgek lakják.
Hiába várja három kicsi gyermeke,
hites felesége, a levelet a jó hírt
a tengeren túlról. Hullanak a kövek,
záporoznak rá a drága testre.
A fejedelem pedig ott marad
a képen, nem kel életre már.
Ilka kisasszony szárazabb lesz
a kiszárad kútnál, a padláson
felejtett tavalyi szőlő karónál.
Legfrissebb hozzászólások