Éjfél után, hajnal előtt,
álom és ébrenlét határán
mikor csak a bagoly éber,
emlékképek peregnek előttem.
Egymásra tolulnak, tornyosulnak.
Ízek, illatok, szagok, hangok,
érintések megújulnak.
A hangodra emlékszem,
a forró júliusi délutánra,
a leeresztett redőnyű ki szobára.
És emlékszem még a füllesztő
éjszakára, a folyó lágy,
iszapszagú, hűs vizére.
És a diófára, mely a kertben
állott,a kőfal mellett, s alatta
a roskatag nyugágyon
ketten hevertünk.
És a nyugágy
összetört alattunk.
***
Paulovics Tamás versei a Lenolaj.hu oldalán
Legfrissebb hozzászólások