vannak ott belül sötétlő távolok,
mély árkok közé szorult árnyékok,
árnyékkezükkel megérintik bolyongó lelkedet,
fojtott hangjukon suttogják,
nem érdemes, hagyd abba, úgysem lehet,
nincs benne köszönet,
és különben is, nem érdemlik meg,
ne tedd, minek…minek…
megéri ez neked?
és súgják, súgják,
nevetnek rajtad csúfondárosan,
ilyenkor tán azt gondolod,
igazuk van…
elfáradtál, harcoljon más,
ha maradt még barát, ki harcra kész,
s mikor az árkok árnyai
ünneplik győzelmüket,
mert azt hiszik megkaparintották lelkedet,
te hátat fordítasz nekik,
s elindulsz hegynek felfele,
mert hív ott belül, a hegytetőn
felkelő nap ereje
***
Legfrissebb hozzászólások