,,Ne engedj több tavaszt, Babilon,
a házak roskadoznak a ragyogástól „
Bánki Éva
Szülővárosom, Babilon…!
Utcáid, tetőid, tereid jól ismerem, aranyszobraid,
szökőkútjaid, édes gyümölcsöktől roskatag függő kertjeid
ezerszer meg ezerszer láttam.
Hatalmas templomod hűs termiben sokszor múlattam
az időt gyönyörűséges papnőivel a szerelemnek.
Lassú sodrású folyód partján láttam a hűvös, bíborló
hajnalokat, a déli órák izzó, tékozló őrületét,
a vérpiros alkonyokat, ahogyan meghódította őket a sötétség.
Gyönyörűséges kapudon számtalanszor lovagoltam ki
vadászni királyi vadállatokra.
Szülővárosom, Babilon, köszönöm,
hogy fiad és urad lehettem.
Kaputornyaidból jól látni a barbár hordákat,
ahogy elözönlik körötted a síkságot
és sátraik sokasága tengerként ölelik körbe falaidat.
Babilon! Szerelmetes városom!
Nem akarom látni pusztulásod.
Holnap hajnalban hű harcosaimmal
kitörök a keleti kapun.
Életem adom érted, Babilon!
Rossz fiad voltam, nem tudtalak megvédeni.
***
Legfrissebb hozzászólások